A krízisekről
A krízishelyzet egy lélektanilag kritikus állapot, amely a személy számára érzelmileg hangsúlyos, kiemelten fontos az adott időszakban, nem elkerülhető, az egyén kénytelen szembenézni vele, de a szokásos problémamegoldó eszközökkel a személy számára nem leküzdhető (Caplan, 1964).
A kríziseket két csoportra oszthatjuk: normatív krízisek (Erikson, 1950) és paranormatív (akcidentális krízisek). Az első a fejlődés velejárója, meghatározott életkorban, kiszámíthatóan történik (serdülőkori, életközépi, időskori krízis) és egy magasabb fejlettségi szintre érünk, ha sikeresen megküzdünk vele. A paranormatív krízisek eleme a tárgyvesztés, ami lehet egy érzelmileg kitüntetett személy, helyzet, érzés vagy dolog.
Az egyén védekezni próbál ellenük, ami, ha sikeres, akkor gazdagodnak a problémamegoldó stratégiái, módszerei, azonban, ha nem sikerül, akkor különböző tünetek jelentkezhetnek (alvászavar, agresszió, szorongás, evészavar, valamilyen függőség vagy öngyilkossági késztetések).
Minden emberi veszteség – típusától függetlenül gyászmunkával jár. Melynek szakaszai: tagadás, alkudozás, düh, depresszió, elfogadás/beletörődés.
A krízis szakaszai: sokk fázis (tehetetlenség érzése, tagadás, elutasítás), tárgyvesztés tudatosítása (szorongás, testi panaszok, rettegés, nyugtalanság), felépülés (tünetek enyhülnek, tárgykapcsolatok alakulnak).
A megküzdés (Lazarus, 1966)
Olyan mechanizmusok, amelyek segítségével a stressz, feszültség mérsékelhető. Két típusa van, az egyik a problémaközpontú, a másik az érzelemközpontú megküzdés.Az elsőnél magára a feladatra koncentrálunk, a problémát elemezzük és megpróbálunk vagy a helyzeten (kifelé irányuló) vagy önmagunkon változtatni (befelé irányuló).
Ha nem sikerül a problémával megküzdenünk külső vagy belső okok miatt, akkor az érzelemközpontú megküzdéshez fordulunk, ami nem a probléma megoldására, hanem az érzelmeink enyhítésére szolgál. Ilyenkor választhatunk különböző formákat, amik csökkentik feszültségünket és elterelik a figyelmet a helyzetről (testmozgás, munkába temetkezés, alkoholizálás, drogok fogyasztása, érzelmi támasz keresése barátoknál vagy a szublimáció-művészet, alkotás). A helyzetet elnyomhatjuk magunkban és elhárító mechanizmusként a meg nem történtté tevés is jelentkezhet.
Az öngyilkosságról
Az öngyilkossági statisztikákban felfedezhetőek bizonyos szabályszerűségek (Buda, 2011). A hét napjai közül hétfőn a leggyakoribbak az öngyilkosságok, valamint januártól júniusig növekedést, utána pedig csökkenést mutatnak.
Az öngyilkosság folyamatának három kritériuma van a szakirodalom szerint. Az első az, hogy a személyt a meghalás tudatos szándéka vezérli, másodszor elképzel egy módszert, amelyet megfelelőnek talál élete kioltására, harmadszor pedig az adott módszer cselekvéssémáját végrehajtja.
Aktív öngyilkossági magatartásnak nevezik, ha a személy a tettet végrehajtja az elképzelt séma alapján. Passzív öngyilkossági magatartás, ha a személy csupán a fantáziájában hajtja végre a cselekvést. Bizonytalan öngyilkossági magatartásnak pedig azt nevezzük, ha az öngyilkosság szándéka nem teljesen egyértelmű, ilyenkor önkárosító magatartásforma alakulhat ki (életvitelszerűen olyan cselekvést folytat, ami kémiai vagy egyéb szenvedélyekhez kapcsolódik – alkoholizmus, dohányzás, túlzott evés, kockázatkereső magatartás).
Serdülőkori öngyilkosság:
A serdülőkor a lelki életben kritikus periódusnak számít, hiszen átmenetet képes a gyermekkor és felnőttkor között. Ilyenkor tisztázódnak az identitással kapcsolatos kérdések, a különböző helyzetekben történő önmeghatározás, az ellentmondások integrálása. Ez egy normatív fejlődési krízisnek számít, azonban könnyen akcidentális krízissé változhat. Melynek rizikófaktorai a gyermekkori traumatikus történések, a család belső egyensúlyának zavarai, a kortárscsoportok elvárásai (kortársbántalmazás).
Ebben az életszakaszban különböző krízisek jelenhetnek meg a teljesítménnyel, a szociális beilleszkedéssel, az autoritással kapcsolatban, sikertelen megküzdés esetén megjelenhet a depresszió és az öngyilkosság is.
Cry for Help – azaz, az öngyilkossági közlések
Az öngyilkossági szándék megszületését a személy valamilyen módon általában tudatja a környezetével, ezt lehet nyíltan, fenyegetés vagy zsarolás formájában is, melynek célja a segítségkérés. A személyiségben ilyenkor ellentétes, ambivalens pszichés erős működnek. Ha a környezet észleli és empatikus módon kezeli a jelzéseket, sikerülhet a visszatérés az állapotból.
Az öngyilkosságot megelőző pszichés állapot (Ringel, 1969)
Minden öngyilkosságot más lélektani problémák váltanak ki, de mindegyik előtt azonosítható egy lélektani konstelláció, amelyet öngyilkossági triásznak neveznek (Buda, 2001).
- A személyiség beszűkül (az érzelmek sablonossá válnak, a személy feladja emberi kapcsolatait, a felfogóképesség egyirányúvá válik, elveszti motivációját a dolgok iránt és fokozatosan feladja korábbi értékeit)
- Az agresszió kifejezés gátlás alá kerül (indulatkitörések, túlzott bűntudat, fokozatosan növekvő belső feszültség)
- A külvilágtól elvont pszichés energiák a fantáziavilágot szállják meg (a személy tudatában megszületik a megoldás, ami az életből való kilépés képeiben jelenik meg, vágyfantáziák formájában)
Statisztika Magyarországon
Egy nemzetközi vizsgálatban (SEYLE) a következő eredmények születtek a magyar mintán (Wasserman, 2010). A serdülők 7%-nál vetették fel a kérdőívek a depresszió gyanúját, a magyar fiatalok 12,69%-a kívánta a saját halálát a vizsgálatot megelőző két hétben, 0,31%-uk gondolt arra, hogy véget vet az életének és 3,07%-uk tervet is kovácsolt ennek végrehajtására.
A vizsgálatban a serdülők 42%-a ítélte úgy, hogy szüleitől nem kap segítséget a fontos döntések meghozatalában, nem veszik figyelembe a véleményüket és nem beszélgetnek velük eleget.
Egy 2010-es felmérés szerint a 15 és 24 év közötti fiatalos között az öngyilkosság első helyen szerepel a halálokok között, ami az összes halálok 21,4%-a, ez további népegészségügyi kérdéseket vet fel. Nagyobb hangsúlyt kellene fektetni a prevencióra és a jelenség mihamarabbi észrevételére érzékenyíteni a pedagógusokat, a szüléket, a kortársakat és a társadalmat.
Hogy sok-e ez a szám vagy kevés? Szerintem nagyon sok.
Kultúrtörténeti munkák statisztikái alapján az öngyilkossági hajlandóság Angliában és Franciaországban volt magas a 17-18. században, majd egy határozott keletre terjedés figyelhető meg. Magyarország már igen magas öngyilkossági rátákkal rendelkezett a 20. században is, valamint az 1968-1987 közötti két évtizedben a szomorú világranglista élén állt többnyire.
Érdekes magyarországi adat, hogy vannak olyan területek, ahol gyakrabban és rendszeresebben fordulnak elő öngyilkosságok, mint máshol. Az önpusztítás az ország délkeleti részében a legnagyobb (Bács-Kiskun, Békés, Hajdú-Bihar és Csongrád megye), a nyugatiban pedig alacsonyabb (Győr-Moson-Sopron, Vas és Zala megye).
A befejezett öngyilkosságok búcsúlevelei (Máténé, 2009)
A személyes dokumentumok speciális fajtái a búcsúlevelek. Egy vizsgálat befejezett öngyilkosságok búcsúleveleit elemezték, összesen 919 személy adatait jegyezték fel, akik 1994 és 2002 között követettek el befejezett öngyilkosságot Hajdú-Bihar megyében. A mintában 247 búcsúlevél került, melyet összesen 194 személy hagyott hátra a fent említett mintából.
Az elkövetési módokat három csoportra osztották: violens (akasztás, magas hegyről leugrás, lőfegyver általi, vonat alá ugrás, áram általi, tűzhalál, vízbefojtás, érfelmetszéssel), nem violens (gyógyszer, gázmérgezés, méreg) és kombinált (egynél több módszert is alkalmazott élete kioltásához).
Ebben a mintában (194 fő), 68% férfi és 32% nő található. Itt az általános tendencia érvényesül, mely szerint a férfiak gyakrabban követnek el befejezett öngyilkosságot.
A szakirodalom szerint az emberek inkább erőszakosabb módot választanak életük kioltásához, hogy minél kevesebb legyen a túlélés esélye. A violens módszerválasztáson belül az akasztás a legtöbbször választott módszer, a gyógyszermérgezés pedig a nemviolens módszereknél.
Ebben a vizsgálatban is az akasztás és a gyógyszermérgezés volt a legválasztottabb halálnem a minta 84-2%-ában. Ez követően a méreg általi halál (10,5%), valamint a kiugrás (6,6%) található a listán.
A nemek közötti eloszlásban azt találták, hogy a férfiak és a nők egyaránt inkább az erőszakos halálnemeket választják, azonban a nők nagyobb százalékban választanak nem violens öngyilkossági módot. Életkor szerint a leginkább veszélyeztetettebb időszak a 35-44 éves kor közötti időszak világszinten, mindkét nem esetében, illetve 70 éves kortól megfigyelhető egy folyamatos emelkedés.
A statisztikán kívül a búcsúlevelek tartalmát is elemezték, ezeket különböző kategóriákba osztották.
A kategóriák meghatározása után motívumokat azonosítottak Maris és munkatársai 2000-es leírásának megfelelően hozták létre. Ezek jelentik az öngyilkosság elkövetésének mozgatórugóját.
A kategóriák bemutatása – a teljesség igénye nélkül (Máténé, 2009, 140-148.oldal)
Aggodalom: „Nagyon vizsgázzatok magatokra”
Ambivalencia: „Ti öltetek meg. Nagyon szeretlek benneteket.”
Anyagi probléma: „A tartozásaimat kifizetni nem tudom.”
Beszűkültség: „Ez az egyetlen megoldása szenvedésemnek.”
Bocsánatkérés: „Ne haragudjatok rám, amiért ezt tettem.”
Boldogtalanság: „Nincs örömöm semmi se az utóbbi években.”
Bosszú: „Kívánom, hogy 100 évig élj, ahogy szeretnéd, én pedig azt kívánom a sorstól, hogy olyan egyedül és elhagyatottan éld le a hátrelévő éveket, mint ahogy én éltem melletted.”
Bűntudatkeltés: „Kisfiam gyakran kérdezd meg anyádat miért nem élek én. Csak ő tudja erre a választ.”
Csalódottság: „Elfordultál tőlem, pedig szerettem volna segíteni.”
Elfáradás: „Úgy szeretnék végre pihenni, aludni.”
Egyszerű temetés: „Nem kell nagy felhajtás, egyszerű legyen a temetésem.”
Emlékezzetek rám:” Arra kérlek sose felejts el, maradjak meg az emlékezetedben.”
Felelőssé tevő: „Mondd meg anyádnak, hogy ezt neki köszönhetem.”
Halál utáni negatív énkép kérése: „Kopj az emlékemre.”
Hírt ne közöljetek: „Arra kérlek benneteket, hogy újságba ne tetessétek a híreimet.”
Jobb lesz ez így: „Ne sajnáljatok engem. Jobb lesz ez így már nekem.”
Jókívánság: „Boldogságot, egészséget kívánok nektek!”
Köszönet: „Köszönök, mindent, amit értem tettél!”
Lelki szenvedés: „Borzalmasan érzem magam a bőrömben.”
Szeretet: „Nagyon fontos vagy nekem.”
Tedd magad túl: „Józsikám, ne szomorkodj, éld az életedet!”
Teher vagyok: „Nem akarlak tovább terhelni benneteket, minek legyen tovább a nyakatokon, csak a baj van az ápolásommal.”
Temetésre vonatkozó utasítások általában: „Lapos sírkövet szeretnék, körben kis fehér virágokkal.”
Motívumok bemutatás (Máténé, 2009, 149-150.oldal)
Újraegyesülés: „Apuka halálát képtelen vagyok feldolgozni, inkább megyek utána.”
Pihenés: Pihenni akarok, aludni, elég volt a betegségből meg a fájdalomból.”
Újjászületés: Elmegyek oda, ahol könnyebb az élet és nekem is jobb lesz.”
Bosszú: „Mivel nem akarok börtönbe kerülni, a felgyülemlett agressziót inkább magam ellen fordítom.”
Megszabadulás: „Nekem nem sikerült még győznöm, soha semmiben. Nem találtam meg az utamat. Így élni nem lehet.”
Jóvátétel: „Én annyi mindenkinek ártottam és csak megnehezítettem az életét, hogy ezzel a tudattal képtelen vagyok élni tovább. A halálom talán könnyebbséget jelent nektek.”
A legtöbb búcsúlevélben a szeretet közlése volt (54,6%), valamint különböző utasítások kiadása (30,8%) és bocsánat az öngyilkosság miatt (29,1%).
A búcsúlevél egy intrapszichésen és interperszonálisan is meghatározott esemény, így a leveleknek is ilyen vonatkozásai vannak. A levél egyrészt elkötelezi a személyt a tett végrehajtása mellett, több levélben is ilyenkor győzködik magukat a személyek, hogy nincs más lehetőségük (ilyenkor a levél elsősorban önmaguknak szól). Interperszonális funkciójuk, hogy lehetőséget adnak az elköszönésre, valamint még egyszer lehetőségük van definiálni magukat és kapcsolatukat az adott emberrel.
Összeségében: Az öngyilkossági kísérletet, gondolatokat sokszor feltűnési viszketegségnek tekintik, nem hisznek az egyén szenvedésében, sem abban, hogy képes lenne megtenni. Azonban, ha megtörténik a befejezett öngyilkosság, akkor azt már tragédiának tekintjük és azt kívánjuk, bárcsak segíteni tudtunk volna neki, amíg szüksége volt rá. Nagyon fontos, hogyha valakin látod a fentebb leírt öngyilkossági triász jeleit vagy esetleg valaki megosztja veled az öngyilkossággal kapcsolatos gondolatait, akkor vedd komolyan! Ne kicsinyítsd le a szenvedését és ne bagatellizáld a problémát! Az egyik legjobb, amit tehetsz, hogy mellette vagy, meghallgatod türelmesen és megértéssel és segítesz neki tájékozódni, hogy hol kaphatna szakszerű segítséget! Figyeljünk egymásra!
Imre Dóra
Hivatkozások
Balázs, J. (2019). Öngyilkosság: Mentális rizikófaktorok és prevenciós lehetőségek, különös tekintettel a gyermek-és serdülőkorra. ELTE.
Hajduska, M. (2012). Krízislélektan. ELTE Eötvös Kiadó.
Hivatal, K.S. (2013). Az öngyilkosságok alakulása Magyarországon (1970-2010). Budapest.
Máténé, P. A. (2009). Befejezett öngyilkosságot elkövetett személyek búcsúleveleinek elemzése. Debreceni Egyetem.
Moksony, F. (2003). Születési régió és öngyilkosság: Létezik-e az önpusztítás terüli szubkultúrája?. Demográfia 46(2-3). 203-225.
Kiemelt kép forrása: Lucy Campbell Art
