a kocsma előtt állsz
benn alter zene szól, hallod a dallamát
nem tudod mire, de valamire vársz, amíg
szívod azt a szar, olcsó dohányt
végül leejted a kezedből azt a kibaszott cigit
rátaposol, majd döntesz, bemész
a zene már a fejedbe szállt
dúdolni kezdesz, szereted a Kispált
a pultnál meglátsz egy csajt, kicsit kurvás
tizenkilenc vagy, és nem tudod mit vársz
de meghívod inni mer’ mér’ne
egy sörre, kettőre, hétre
anyád majd azt mondja úgyis
hogy igazán helyes kislány
apád meg az asztalnál megáld
és azt mondják, úristen, milyen szép pár
titokban az összes haver irigy rád
igazán nem kell, hogy tudják
hogy végigment rajta a nyugatis bagázs
és hogy az eiffelen éjeket füveztek át
szerelmesek vagytok nagyon, eltelik négy hónap
becsúszik egy gyerek, te ott állsz sután
tizenkilenc vagy, és nem tudod mit vársz
a csajod azt mondja, csak téged imád
de tudod, mindez hiába
rajtad kívül még két másik srácnak is mondja
az egyik a haverod, a másik meg akit utálsz
elkap a hányinger, amikor rájössz
hogy az élet egy nagy hazugság
és nem létezik szép új világ
és akkor azt fogod hinni
hogy rajtad kívül itt mindenki gáz
csak éppen azt nem veszed észre
hogy mindent te választottál
legyen az egy ribanc vagy a
rengeteg, lecsúszott barát
a drogmámorban átmulatott
búfelejtő éjszakák
most még azt se veszed észre
hogy hasonló a hasonlót vonzza
és kicsit változni kéne
mielőtt megint belemész a rosszba
a gyerekednek hiányozni fog valami
amikor majd felnő
de kicsi még, hogy értse
vajon mit fogsz mesélni, ha itt az idő
az apját csak hétvégén látja négy órát
az anyja meg koncertre jár
és minden napra más csávót talál
te meg esténként úgy mész be az ágyba
hogy nagy, de üres tér a szobád
pedig elmenekültél már, de úgy látszik mégse’
mer’ a múltad a jelenbe vág
talán neked is hiányzik valami más
mint amit eddig csináltál
húsz lettél, még mindig nem tudod, mit vársz
lehunyod a szemed, nagy levegő, a rivót bevetted
ugye, így nem is olyan üres tér a szobád
és nincs is sötét már
alter zene szól, hallod a dallamát…
Fotó: Imre Dóra
