Edit Content
Click on the Edit Content button to edit/add the content.

Varga Bettina: Zagyvaság

 

Érdekes, érdekes

a fejembe a zagyvaság

néha közhelyes,

de édesség.

 

Ragadva ragad

a fogamba mélyen tapad,

kuckózva telepszik,

csodabogár.

 

Kellemes, kellemes

a széllel haladva,

propelleres,

tehetetlen.

 

Születve születik,

nem szól a fülemig,

megjelenik,majd

halkan elhal.

 

Feltűnik, feltűnik,

nem várva érkezik,

megterítek szépen,

kockacukor.                                        

Varga Bettina: Már nem tudok

Nem tudok írni.

A szavak belém fagytak, ragadtak.

Pennámat megfogni se tudom, nem merem.

Nem szabad, a harag marad s mar belülről.

Elvesztem.

Nem tudok beszélni.

Szólni nem lehet, félreértik az emberek.

Bennem marad, ragad, nem lesz jó a vége.

Félve élve meztelen lelkemmel burokban.

Örökre.

Nem tudok érezni.

Túl sok már, túlteng az őrület határán.

Káoszban, viharban forgolódva ébredek.

Testem lelkemmel karöltve kiabál.

Mindig van rosszabb a mainál.

Kábulok.

Nem tudok feledni.

Emlékek fojtogató füstje alattomosan,

szavakat suttogva, karcolva bőröm, sebez.

Elűzni nem lehet, fejembe égették,

a gondolatok őre strázsál ellenem.

Rab lettem.