Álmomban Fény voltam én, kristályszavú messiás, kezembe lámpásnak a Holdat vettem, vakító kilométerkőnek hitemet, magam köré kiátkozottak keménységét vontam. Ősharcot vívtam a babona-hízlalt kétszínűséggel, szavam kéktiszta csengésére feszítettem a tudatlanság sötétségét, szívem egyetlen mozdulásával korbácsoltam meg az alázatot, fájó józansággal a hazug álmokat. Aztán felébredtem. Anyám azt mondta :Méltatlan a fényre! Hitetlenek bűnnel-gyúrt fekete kenyerét eszi, hát méltatlan a fényre! Pedig álmomban Nap voltam én, üvöltő hiénák kéjével öltem meg a szürkeséget, s én voltam a kristályszavú messiás. Könczöl Mária Fotó: Imre Dóra
