Álmomban Fény voltam én,
kristályszavú messiás,
kezembe lámpásnak a Holdat vettem,
vakító kilométerkőnek hitemet,
magam köré kiátkozottak keménységét vontam.
Ősharcot vívtam a babona-hízlalt kétszínűséggel,
szavam kéktiszta csengésére feszítettem
a tudatlanság sötétségét,
szívem egyetlen mozdulásával
korbácsoltam meg az alázatot,
fájó józansággal a hazug álmokat.
Aztán felébredtem.
Anyám azt mondta :
Méltatlan a fényre!
Hitetlenek bűnnel-gyúrt
fekete kenyerét eszi,
hát méltatlan a fényre!
Pedig álmomban Nap voltam én,
üvöltő hiénák kéjével öltem meg a szürkeséget,
s én voltam a kristályszavú messiás.
Könczöl Mária