Szalai Ria

Szalai Ria …pár napja mások a reggelek átláthatatlan köd ül a földek felett koszos sapkát húz a kopár fák csúcsára félelmessé teszi az ágakon itt – ott megülő nemes madarakat csak sejtem hol vannak az őzetetők s ha mellettük vélem elhaladni a buszt pattanásig feszülő aggyal figyelem belső szemeimmel a pettyes hátakat kelet felé haladunk s a Nap fénye erőlködve próbálja áttörni a késő novemberi hajnali ködöt és sötétséget beleheljük a buszt néha letörlöm a párás ablakot de csak a kinti sötétet látom élesebben társaim bóbiskolnak alszanak de legtöbbjük kezében mobil világít avatott ujjakkal pörgetik az okost és lehajtott fejjel …