Edit Content
Click on the Edit Content button to edit/add the content.

Imre Dóra – Engedd el a kötelet

Mindent, amit akartam

Nem tudtam megfogni

Elejtettem, mert nem szorítottam

Bizonytalan voltam

Biztosan tovább kellett volna tartani

A szívem szerette volna

Csak a karjaim nem bírták

Ha tovàbb tartom, akkor megtarthatok mindent, amit szeretnék

Ha elejtem, annak következmènye van

A kéz megkönnyebbül

A szív kicsit összetörik

Ingadozàs

Néha nehezebb

Néha észre sem veszem, hogy tartom, annyira megszoktam a súlyát

Nèha ledobnám, még akkoris ha könnyű

Már csak egy picit kell várnom

Talàn lassan már elég lesz

Kívülállók végignézik a folyamatot

Van, aki nem érti, hogy miért is tartom a karjaimban

Hiszen bármikor letehetnèm

Erre van a szabad akarat

Vagy csak determináció létezik, s te vagy a súlyom?

Szabad akaratból tartottalak

Sokan empátiával fűszerezett tanácsokkal próbálnak ellátni

“Egy ilyen terhet mègsem kellene egy nőnek cipelnie”

De talàn, ha másképpen tekintek rá, akkor meg lehet baràtkozni a gondolattal

Ami erőt ad

Nem mindegy, hogy tüzes vasat vagy könnyű vattacukrot fog az ember

Nem mindegy, hogy mi a tét

Nem mindegy, hogy van-e tét

De vajon, amit megkaphatok, az tényleg a minden-e?

Vajon tényleg az-e, amire vàgyom?

Vajon a beteljesülés vagy a csalódás madara száll holnap az ablakomra?

Készülj fel, mire háromig szàmolok

Nyisd ki a szemed és tartsd meg magad

Elengedem a kötelet

 

Imre Dóra

Fotó: Imre Dóra