irodalmi folyóirat

Megjelenítés: 1 -2 / 2 eredmények
vers

Quasim Mahdi – vers II.

Amikor megcsókollak, pásztorok éneke csendül, megszólalnak a furulyák, beszélni kezd az ezüstszájú patak, s nyerítező lovak vágtatnak az alkonyat piros sátra alá. Olykor sírva fakadunk, mint a kisgyermek, ki nem tudja, mit akar. Csak nézzük a lenyugvó napot és mormolunk magunkban: „A sötétség elállja útját az eltévedt vándoroknak, a gonoszok megélesítik tőreiket az éj leple alatt, a hegyoldal házacskái felé izzó láva-kígyók tekergőznek, a bolond fiú kóbor macskát akaszt föl a padláson.” Elviselhetetlen érzések által szított látomások törnek ránk, mint pokolból előzúduló fergetegek. Örömkönnyekből és rubinok színeiből és égi illatokból összegyúrt testeddel nem tudok betelni, szomjúságomat ajkaid mézével oltom. Melleid …

vers

Quasim Mahdi- vers

Tudom, hogy a szavak Tudom, hogy a szavak földre hullnak és hamuvá égnek a te varázs akaratú, égig lobogó jelenléted előtt. Kimondom mégis: szeretlek. Szemeim meg ragyognak, mint nyáréjszakák csillagai a tenger tükrében és erős lesz testem, akár a tengerparti fenyő, melynek árnyékát hullámok simogatják. És dobogó léptekkel járkálok a világ szívében, mint király a palotájában. Szépséges vagy, akár a holddal felékszerezett magasság. Amikor reád nézek és csodállak téged, a csönd görbe botjára támaszkodó zöld vadon és a tavaszköszöntő ünnepre gyülekező vándormadarak eggyé válnak véled, és a sivatag karjaival átölelt folyók és a láthatáron gomolygó felhők felé futó szarvasok jelenlétedbe …