A narratív pszichológia Az irányzat úgy tartja, hogy az emberi pszichéhez és a világhoz történeteken keresztül juthatunk hozzá. A történetek rendelkeznek idői és oksági koherenciával és valamilyen eseményről számolnak be. Ezek a narratívumok minden korban, kultúrában és társadalomban jelen vannak (mítosz, legenda, mese, novella, dráma, festészet). Az elbeszélés mindenre kiterjedő szerepét Hardy fogalmazta meg 1968-ban „narratívumokban álmodunk, narratívumokban emlékezünk, narratív formájúak az előérzeteink, narratívumokban remélünk, esünk kétségbe, hiszünk, kételkedünk, tervezünk, módosítunk, kritizálunk, alkotunk, pletykálunk, tanulunk, gyűlölködük és szeretünk (László, 2008, 302.o.) Theodor Sarbintól (1986) származik a narratív pszichológia kifejezés. Szerinte egy identitás-terv bontakozik ki az élettörténeti elbeszélésekben, melyben a beszélő …
