Edit Content
Click on the Edit Content button to edit/add the content.

Melletted

Egy kedves házaspárnak

 

Nem volt könnyű, de elindultam,

Az utamon sohasem gondoltam,

Hogyha valahol egyszer megállok,

Ott nem leszek többé magányos.

Csak reméltem.

 

Mennyi ember, mennyi emlék,

Mennyi szó, mit nem tűr festék,

Mennyi csalódás és boldogság,

Egy sodródó otthontalanság.

Ennek vége. Ideértem.

 

Mit is mondhatnék most neked?

Boldog és gondtalan életet,

Nem feltétlen ígérhetek,

Hiszen hullámok lehetnek.

És jönnek.

 

Hogy mit is ígérhetek neked?

Leszek a függöny, ha a nap zavarja a szemed,

Leszek a gyógyszer, ha elmegy az eszed,

Leszek a párna, ha könnycseppet morzsolnál,

Leszek a váll, ha nehéz súlyt tartanál.

Leszek a kabát, ha nagyon eláznál,

Leszek a pohár, ha megszomjaznál.

Leszek a kar, mi átölel, ha félnél,

Leszek az élet, ha bármit is kérnél.

Leszek a csend, ha magányra vágynál.

Leszek a kávé, ha egyszer elfáradnál,

Leszek a hős, ki elkap, ha zuhannál,

Leszek a fül, ha éppen panaszkodnál,

Leszek az ágy, ha szerelmet akarnál.

Leszek az otthon, ha meleget szeretnél,

Leszek a szülő, ha babát nevelgetnél.

Leszek az irány, ha nagyon eltévednél,

Leszek a fény, ha a sötétbe mennél.

Leszek a szem, ha valamit nem látnál,

Leszek az álom, ha nagyon elfáradnál.

Leszek a megbocsátás, ha néha hibáznál.

Leszek a remény, amikor már feladnál(d).

Leszek a hűség, ha biztos pontra vágynál,

Leszek a féltés, ha rossz úton járnál.

Leszek a hit, ha magadban nem hinnél,

Leszek a jókedv, ha mélypontra kerülnél.

Leszek a bot, ha rám támaszkodnál,

Leszek a szemüveg, ha tisztán már nem látnál.

Leszek a vérnyomáscsökkentő, ha ideges lennél,

Leszek az inzulin, ha túl sok cukrot ennél,

Leszek a Kosmodisk, ha meggörbülnél,

Leszek a tükör, ha önmagadba néznél.

Leszek az öröm, ha máshol már nem lelnél.

Leszek a Nivea, ha ráncosodnál,

De az én szememben szebb vagy a világnál.

 

Hogy mit is adhatok, ezek után neked?

Egy életen át fogom majd a kezed.

 

////

Harmincöt év elmúlt

S köztetek még mindig érződik a szeretet

Én ezeket tanultam tőletek

Drága jó szüleim, itt vagyok veletek

Köszönöm nektek ezt az életet.

Párás szemmel nézem a régi képeket,

Kívánok nektek hosszú, boldog életet!

 

Imre Dóra, Mátyus Arnold

Kép: Holman Bea

Szemedet

Amikor megláttam a szemedet,
Tudtam, hogy akarom a szívedet!
Szeretnék minden este hozzád bújni,
Mellkasodon éjszakákat átaludni!
De van egy fájó gondolat itt belül,
Hogy akarsz-e Te is engem, kerül, amibe kerül!?
Mert nincs semmi más a fejemben rajtad kívül!
S csak bámulom a csillagos eget,
Bárcsak láthatnám végre már, szerelmes szemedet…

Hiába mentél el és vitted magaddal szívem,
Tudd, hogy ugyanaz maradsz nekem: A részem.
Vissza várlak legyen bármilyen borús az ég,
Hidd, Te ugyanaz maradsz nekem, mint rég,
Távol a lelked, érzem az ürességet,
Várni foglak, de hiányod eléget!
Nyugtatom magam, hogy sikerül tovább menni,
De nem hiszem el, hogy csak ennyi,
Én a részed akarok lenni.

Néha napján, felvirágzik a napsugár,
Minden ellenére mégis jössz hozzám,
Nem tudom, mi hozhat kincsem,
Talán Ösztön? vagy Szerelem?
S Csak fekszünk, lelkünk mámorban úszó nyugágyán,
Ilyen szabad akarok lenni az év, minden napján.
Ölelkezni nekünk csak együtt felszabadító,
Kéjjel teli csókod, ami nekem bátorító,
Szívem nélküled, olyan mint az anyaföld feldúlva,
Akarlak téged! Most, Mindig és Újra…

Idma Ardo