Egy kedves házaspárnak Nem volt könnyű, de elindultam, Az utamon sohasem gondoltam, Hogyha valahol egyszer megállok, Ott nem leszek többé magányos. Csak reméltem. Mennyi ember, mennyi emlék, Mennyi szó, mit nem tűr festék, Mennyi csalódás és boldogság, Egy sodródó otthontalanság. Ennek vége. Ideértem. Mit is mondhatnék most neked? Boldog és gondtalan életet, Nem feltétlen ígérhetek, Hiszen hullámok lehetnek. És jönnek. Hogy mit is ígérhetek neked? Leszek a függöny, ha a nap zavarja a szemed, Leszek a gyógyszer, ha elmegy az eszed, Leszek a párna, ha könnycseppet morzsolnál, Leszek a váll, ha nehéz súlyt tartanál. Leszek a …
