Edit Content
Click on the Edit Content button to edit/add the content.

Imre Bence életképei

Ebben a hónapban egy feltörekvő fiatal fotóssal, Imre Bencével beszélgettünk. 

Hogyan jellemeznéd magad 3 szóban?

Legyen 4 szó. „Sokat kell még tanulni!”

Mikor kezdted el a fotózást?

2017 őszén kezdtem el komolyabban foglalkozni vele. Sok minden érdekelt mindig.

Egy pályázat keretében nyertem az első fényképezőgépem és elkezdtem tanulgatni, elmélyülni ebben a dologban és annyira megtetszett, hogy úgy döntöttem komolyabb hozzáállást igényel, hogyha magasabb szintre szeretném emelni a “hobby-t”.

Melyik fotódat szereted a legjobban?

A kedvenc képemet a macskámról készítettem, számomra ez nagyon kedves emlékeket idéz fel.

A kép címe: Gyuri a macska

Sok sikert kívánunk a további munkáidhoz Bence!

Félsz tőlem

Félsz tőlem

Azt hiszem nem foglak szeretni

Ha meglátlak

A lány elkészül

Harisnyával eltakarja összecsípett combjait

Körömlakkot fest a már-már lemálló előző helyére

Kiengedi a haját, hogy eltakarja elálló füleit

Alapozót tesz az arcán lévő anyajegyére

Magasderekú szoknyát húz csípőjére

Magassarkú cipőbe szuszakolja lábait

És elindul

Ekkor még nem tudja, hogy a fiú, akivel találkozik

Összecsípett combjába

Lemálló körömlakkjába

Elálló füleibe

Arcán lévő anyajegyébe

Meztelen csípőjébe

És lúdtalpas lábaiba fog beleszeretni

Ekkor még nem tudja, mi a szerelem.

Egy fekete harisnya

Tíz pirosra festett köröm

Egy halvány rúzs

Pár göndör fürt

Két csábító szem

Egy deréknál behúzott ruha

Kettő balerina cipő

Félsz tőlem

Azt hiszed nem foglak szeretni

Ha meglátlak

Fekete harisnyád alatt pirosló szúnyogcsípéseid

Borotvától vérző bokád

Reggeli álmos szemeid

Nézni, ahogy a hajadat csavargatod

Nem kell félned

 

Imre Dóra

Szemedet

Amikor megláttam a szemedet,
Tudtam, hogy akarom a szívedet!
Szeretnék minden este hozzád bújni,
Mellkasodon éjszakákat átaludni!
De van egy fájó gondolat itt belül,
Hogy akarsz-e Te is engem, kerül, amibe kerül!?
Mert nincs semmi más a fejemben rajtad kívül!
S csak bámulom a csillagos eget,
Bárcsak láthatnám végre már, szerelmes szemedet…

Hiába mentél el és vitted magaddal szívem,
Tudd, hogy ugyanaz maradsz nekem: A részem.
Vissza várlak legyen bármilyen borús az ég,
Hidd, Te ugyanaz maradsz nekem, mint rég,
Távol a lelked, érzem az ürességet,
Várni foglak, de hiányod eléget!
Nyugtatom magam, hogy sikerül tovább menni,
De nem hiszem el, hogy csak ennyi,
Én a részed akarok lenni.

Néha napján, felvirágzik a napsugár,
Minden ellenére mégis jössz hozzám,
Nem tudom, mi hozhat kincsem,
Talán Ösztön? vagy Szerelem?
S Csak fekszünk, lelkünk mámorban úszó nyugágyán,
Ilyen szabad akarok lenni az év, minden napján.
Ölelkezni nekünk csak együtt felszabadító,
Kéjjel teli csókod, ami nekem bátorító,
Szívem nélküled, olyan mint az anyaföld feldúlva,
Akarlak téged! Most, Mindig és Újra…

Idma Ardo

   

Kilátástalan élethelyzetek

Lucy Campbell art

A krízisekről

A krízishelyzet egy lélektanilag kritikus állapot, amely a személy számára érzelmileg hangsúlyos, kiemelten fontos az adott időszakban, nem elkerülhető, az egyén kénytelen szembenézni vele, de a szokásos problémamegoldó eszközökkel a személy számára nem leküzdhető (Caplan, 1964).

A kríziseket két csoportra oszthatjuk: normatív krízisek (Erikson, 1950) és paranormatív (akcidentális krízisek). Az első a fejlődés velejárója, meghatározott életkorban, kiszámíthatóan történik (serdülőkori, életközépi, időskori krízis) és egy magasabb fejlettségi szintre érünk, ha sikeresen megküzdünk vele. A paranormatív krízisek eleme a tárgyvesztés, ami lehet egy érzelmileg kitüntetett személy, helyzet, érzés vagy dolog.

Az egyén védekezni próbál ellenük, ami, ha sikeres, akkor gazdagodnak a problémamegoldó stratégiái, módszerei, azonban, ha nem sikerül, akkor különböző tünetek jelentkezhetnek (alvászavar, agresszió, szorongás, evészavar, valamilyen függőség vagy öngyilkossági késztetések).

Minden emberi veszteség – típusától függetlenül gyászmunkával jár. Melynek szakaszai: tagadás, alkudozás, düh, depresszió, elfogadás/beletörődés.

A krízis szakaszai: sokk fázis (tehetetlenség érzése, tagadás, elutasítás), tárgyvesztés tudatosítása (szorongás, testi panaszok, rettegés, nyugtalanság), felépülés (tünetek enyhülnek, tárgykapcsolatok alakulnak).

A megküzdés (Lazarus, 1966)

Olyan mechanizmusok, amelyek segítségével a stressz, feszültség mérsékelhető. Két típusa van, az egyik a problémaközpontú, a másik az érzelemközpontú megküzdés.Az elsőnél magára a feladatra koncentrálunk, a problémát elemezzük és megpróbálunk vagy a helyzeten (kifelé irányuló) vagy önmagunkon változtatni (befelé irányuló).

Ha nem sikerül a problémával megküzdenünk külső vagy belső okok miatt, akkor az érzelemközpontú megküzdéshez fordulunk, ami nem a probléma megoldására, hanem az érzelmeink enyhítésére szolgál. Ilyenkor választhatunk különböző formákat, amik csökkentik feszültségünket és elterelik a figyelmet a helyzetről (testmozgás, munkába temetkezés, alkoholizálás, drogok fogyasztása, érzelmi támasz keresése barátoknál vagy a szublimáció-művészet, alkotás). A helyzetet elnyomhatjuk magunkban és elhárító mechanizmusként a meg nem történtté tevés is jelentkezhet.

Az öngyilkosságról

Az öngyilkossági statisztikákban felfedezhetőek bizonyos szabályszerűségek (Buda, 2011). A hét napjai közül hétfőn a leggyakoribbak az öngyilkosságok, valamint januártól júniusig növekedést, utána pedig csökkenést mutatnak.

Az öngyilkosság folyamatának három kritériuma van a szakirodalom szerint. Az első az, hogy a személyt a meghalás tudatos szándéka vezérli, másodszor elképzel egy módszert, amelyet megfelelőnek talál élete kioltására, harmadszor pedig az adott módszer cselekvéssémáját végrehajtja.

Aktív öngyilkossági magatartásnak nevezik, ha a személy a tettet végrehajtja az elképzelt séma alapján. Passzív öngyilkossági magatartás, ha a személy csupán a fantáziájában hajtja végre a cselekvést. Bizonytalan öngyilkossági magatartásnak pedig azt nevezzük, ha az öngyilkosság szándéka nem teljesen egyértelmű, ilyenkor önkárosító magatartásforma alakulhat ki (életvitelszerűen olyan cselekvést folytat, ami kémiai vagy egyéb szenvedélyekhez kapcsolódik – alkoholizmus, dohányzás, túlzott evés, kockázatkereső magatartás).

Serdülőkori öngyilkosság:

A serdülőkor a lelki életben kritikus periódusnak számít, hiszen átmenetet képes a gyermekkor és felnőttkor között. Ilyenkor tisztázódnak az identitással kapcsolatos kérdések, a különböző helyzetekben történő önmeghatározás, az ellentmondások integrálása. Ez egy normatív fejlődési krízisnek számít, azonban könnyen akcidentális krízissé változhat. Melynek rizikófaktorai a gyermekkori traumatikus történések, a család belső egyensúlyának zavarai, a kortárscsoportok elvárásai (kortársbántalmazás).

Ebben az életszakaszban különböző krízisek jelenhetnek meg a teljesítménnyel, a szociális beilleszkedéssel, az autoritással kapcsolatban, sikertelen megküzdés esetén megjelenhet a depresszió és az öngyilkosság is.

Cry for Help – azaz, az öngyilkossági közlések

Az öngyilkossági szándék megszületését a személy valamilyen módon általában tudatja a környezetével, ezt lehet nyíltan, fenyegetés vagy zsarolás formájában is, melynek célja a segítségkérés. A személyiségben ilyenkor ellentétes, ambivalens pszichés erős működnek. Ha a környezet észleli és empatikus módon kezeli a jelzéseket, sikerülhet a visszatérés az állapotból.

Az öngyilkosságot megelőző pszichés állapot (Ringel, 1969)

Minden öngyilkosságot más lélektani problémák váltanak ki, de mindegyik előtt azonosítható egy lélektani konstelláció, amelyet öngyilkossági triásznak neveznek (Buda, 2001).

  1. A személyiség beszűkül (az érzelmek sablonossá válnak, a személy feladja emberi kapcsolatait, a felfogóképesség egyirányúvá válik, elveszti motivációját a dolgok iránt és fokozatosan feladja korábbi értékeit)
  2. Az agresszió kifejezés gátlás alá kerül (indulatkitörések, túlzott bűntudat, fokozatosan növekvő belső feszültség)
  3. A külvilágtól elvont pszichés energiák a fantáziavilágot szállják meg (a személy tudatában megszületik a megoldás, ami az életből való kilépés képeiben jelenik meg, vágyfantáziák formájában)

Statisztika Magyarországon

Egy nemzetközi vizsgálatban (SEYLE) a következő eredmények születtek a magyar mintán (Wasserman, 2010). A serdülők 7%-nál vetették fel a kérdőívek a depresszió gyanúját, a magyar fiatalok 12,69%-a kívánta a saját halálát a vizsgálatot megelőző két hétben, 0,31%-uk gondolt arra, hogy véget vet az életének és 3,07%-uk tervet is kovácsolt ennek végrehajtására.

A vizsgálatban a serdülők 42%-a ítélte úgy, hogy szüleitől nem kap segítséget a fontos döntések meghozatalában, nem veszik figyelembe a véleményüket és nem beszélgetnek velük eleget.

Egy 2010-es felmérés szerint a 15 és 24 év közötti fiatalos között az öngyilkosság első helyen szerepel a halálokok között, ami az összes halálok 21,4%-a, ez további népegészségügyi kérdéseket vet fel. Nagyobb hangsúlyt kellene fektetni a prevencióra és a jelenség mihamarabbi észrevételére érzékenyíteni a pedagógusokat, a szüléket, a kortársakat és a társadalmat.

Hogy sok-e ez a szám vagy kevés? Szerintem nagyon sok.

Kultúrtörténeti munkák statisztikái alapján az öngyilkossági hajlandóság Angliában és Franciaországban volt magas a 17-18. században, majd egy határozott keletre terjedés figyelhető meg. Magyarország már igen magas öngyilkossági rátákkal rendelkezett a 20. században is, valamint az 1968-1987 közötti két évtizedben a szomorú világranglista élén állt többnyire.

Érdekes magyarországi adat, hogy vannak olyan területek, ahol gyakrabban és rendszeresebben fordulnak elő öngyilkosságok, mint máshol. Az önpusztítás az ország délkeleti részében a legnagyobb (Bács-Kiskun, Békés, Hajdú-Bihar és Csongrád megye), a nyugatiban pedig alacsonyabb (Győr-Moson-Sopron, Vas és Zala megye).

A befejezett öngyilkosságok búcsúlevelei (Máténé, 2009)

A személyes dokumentumok speciális fajtái a búcsúlevelek. Egy vizsgálat befejezett öngyilkosságok búcsúleveleit elemezték, összesen 919 személy adatait jegyezték fel, akik 1994 és 2002 között követettek el befejezett öngyilkosságot Hajdú-Bihar megyében. A mintában 247 búcsúlevél került, melyet összesen 194 személy hagyott hátra a fent említett mintából.

Az elkövetési módokat három csoportra osztották: violens (akasztás, magas hegyről leugrás, lőfegyver általi, vonat alá ugrás, áram általi, tűzhalál, vízbefojtás, érfelmetszéssel), nem violens (gyógyszer, gázmérgezés, méreg) és kombinált (egynél több módszert is alkalmazott élete kioltásához).

Ebben a mintában (194 fő), 68% férfi és 32% nő található. Itt az általános tendencia érvényesül, mely szerint a férfiak gyakrabban követnek el befejezett öngyilkosságot.

A szakirodalom szerint az emberek inkább erőszakosabb módot választanak életük kioltásához, hogy minél kevesebb legyen a túlélés esélye. A violens módszerválasztáson belül az akasztás a legtöbbször választott módszer, a gyógyszermérgezés pedig a nemviolens módszereknél.

Ebben a vizsgálatban is az akasztás és a gyógyszermérgezés volt a legválasztottabb halálnem a minta 84-2%-ában. Ez követően a méreg általi halál (10,5%), valamint a kiugrás (6,6%) található a listán.

A nemek közötti eloszlásban azt találták, hogy a férfiak és a nők egyaránt inkább az erőszakos halálnemeket választják, azonban a nők nagyobb százalékban választanak nem violens öngyilkossági módot. Életkor szerint a leginkább veszélyeztetettebb időszak a 35-44 éves kor közötti időszak világszinten, mindkét nem esetében, illetve 70 éves kortól megfigyelhető egy folyamatos emelkedés.

A statisztikán kívül a búcsúlevelek tartalmát is elemezték, ezeket különböző kategóriákba osztották.

A kategóriák meghatározása után motívumokat azonosítottak Maris és munkatársai 2000-es leírásának megfelelően hozták létre. Ezek jelentik az öngyilkosság elkövetésének mozgatórugóját.

A kategóriák bemutatása – a teljesség igénye nélkül (Máténé, 2009, 140-148.oldal)

Aggodalom: „Nagyon vizsgázzatok magatokra”

Ambivalencia: „Ti öltetek meg. Nagyon szeretlek benneteket.”

Anyagi probléma: „A tartozásaimat kifizetni nem tudom.”

Beszűkültség: „Ez az egyetlen megoldása szenvedésemnek.”

Bocsánatkérés: „Ne haragudjatok rám, amiért ezt tettem.”

Boldogtalanság: „Nincs örömöm semmi se az utóbbi években.”

Bosszú: „Kívánom, hogy 100 évig élj, ahogy szeretnéd, én pedig azt kívánom a sorstól, hogy olyan egyedül és elhagyatottan éld le a hátrelévő éveket, mint ahogy én éltem melletted.”

Bűntudatkeltés: „Kisfiam gyakran kérdezd meg anyádat miért nem élek én. Csak ő tudja erre a választ.”

Csalódottság: „Elfordultál tőlem, pedig szerettem volna segíteni.”

Elfáradás: „Úgy szeretnék végre pihenni, aludni.”

Egyszerű temetés: „Nem kell nagy felhajtás, egyszerű legyen a temetésem.”

Emlékezzetek rám:” Arra kérlek sose felejts el, maradjak meg az emlékezetedben.”

Felelőssé tevő: „Mondd meg anyádnak, hogy ezt neki köszönhetem.”

Halál utáni negatív énkép kérése: „Kopj az emlékemre.”

Hírt ne közöljetek: „Arra kérlek benneteket, hogy újságba ne tetessétek a híreimet.”

Jobb lesz ez így: „Ne sajnáljatok engem. Jobb lesz ez így már nekem.”

Jókívánság: „Boldogságot, egészséget kívánok nektek!”

Köszönet: „Köszönök, mindent, amit értem tettél!”

Lelki szenvedés: „Borzalmasan érzem magam a bőrömben.”

Szeretet: „Nagyon fontos vagy nekem.”

Tedd magad túl: „Józsikám, ne szomorkodj, éld az életedet!”


Teher vagyok: „Nem akarlak tovább terhelni benneteket, minek legyen tovább a nyakatokon, csak a baj van az ápolásommal.”

Temetésre vonatkozó utasítások általában: „Lapos sírkövet szeretnék, körben kis fehér virágokkal.”

Motívumok bemutatás (Máténé, 2009, 149-150.oldal)

Újraegyesülés: „Apuka halálát képtelen vagyok feldolgozni, inkább megyek utána.”


Pihenés: Pihenni akarok, aludni, elég volt a betegségből meg a fájdalomból.”


Újjászületés: Elmegyek oda, ahol könnyebb az élet és nekem is jobb lesz.”

Bosszú: „Mivel nem akarok börtönbe kerülni, a felgyülemlett agressziót inkább magam ellen fordítom.”


Megszabadulás: „Nekem nem sikerült még győznöm, soha semmiben. Nem találtam meg az utamat. Így élni nem lehet.”

Jóvátétel: „Én annyi mindenkinek ártottam és csak megnehezítettem az életét, hogy ezzel a tudattal képtelen vagyok élni tovább. A halálom talán könnyebbséget jelent nektek.”

A legtöbb búcsúlevélben a szeretet közlése volt (54,6%), valamint különböző utasítások kiadása (30,8%) és bocsánat az öngyilkosság miatt (29,1%).

A búcsúlevél egy intrapszichésen és interperszonálisan is meghatározott esemény, így a leveleknek is ilyen vonatkozásai vannak. A levél egyrészt elkötelezi a személyt a tett végrehajtása mellett, több levélben is ilyenkor győzködik magukat a személyek, hogy nincs más lehetőségük (ilyenkor a levél elsősorban önmaguknak szól). Interperszonális funkciójuk, hogy lehetőséget adnak az elköszönésre, valamint még egyszer lehetőségük van definiálni magukat és kapcsolatukat az adott emberrel.

Összeségében: Az öngyilkossági kísérletet, gondolatokat sokszor feltűnési viszketegségnek tekintik, nem hisznek az egyén szenvedésében, sem abban, hogy képes lenne megtenni. Azonban, ha megtörténik a befejezett öngyilkosság, akkor azt már tragédiának tekintjük és azt kívánjuk, bárcsak segíteni tudtunk volna neki, amíg szüksége volt rá. Nagyon fontos, hogyha valakin látod a fentebb leírt öngyilkossági triász jeleit vagy esetleg valaki megosztja veled az öngyilkossággal kapcsolatos gondolatait, akkor vedd komolyan! Ne kicsinyítsd le a szenvedését és ne bagatellizáld a problémát! Az egyik legjobb, amit tehetsz, hogy mellette vagy, meghallgatod türelmesen és megértéssel és segítesz neki tájékozódni, hogy hol kaphatna szakszerű segítséget! Figyeljünk egymásra!

Imre Dóra

Hivatkozások

Balázs, J. (2019). Öngyilkosság: Mentális rizikófaktorok és prevenciós lehetőségek, különös tekintettel a gyermek-és serdülőkorra. ELTE.

Hajduska, M. (2012). Krízislélektan. ELTE Eötvös Kiadó.

Hivatal, K.S. (2013). Az öngyilkosságok alakulása Magyarországon (1970-2010). Budapest.

Máténé, P. A. (2009). Befejezett öngyilkosságot elkövetett személyek búcsúleveleinek elemzése. Debreceni Egyetem.

Moksony, F. (2003). Születési régió és öngyilkosság: Létezik-e az önpusztítás terüli szubkultúrája?. Demográfia 46(2-3). 203-225.

Kiemelt kép forrása: Lucy Campbell Art

Darabokban – gyászfeldolgozás

Lucy Campbell art

Mit jelent egy hozzátartozó elveszítése egy működő, szeretetteljes családban?

Egy hozzátartozó elveszítése az egyik legfájdalmasabb veszteség, ami életünk folyamán érhet minket. Weiss 1998-ban három formáját különítette el a minket érő veszteségeknek. Az első a fontos emberi kapcsolatokban bekövetkezett veszteség (válás, szoros emberi kapcsolatok felbomlása), a második a saját önbecsülésünkkel kapcsolatos veszteségek (munkahely elvesztése, családban játszott szerep elvesztése), a harmadik pedig a viktimizáció (természeti katasztrófa vagy bűncselekmény áldozatai vagyunk). Ha veszteséget élünk át krízisbe kerülhetünk, amit érzelmi fásultság, kognitív beszűkülés, motivációhiány, elhomályosult jövőkép jellemez (Bakó, 2003).

A gyász olyan testi tünetekben megnyilvánuló, érzelmi és kognitív változásokkal járó reakció, amelyet egy fontos tárgy vagy személy elvesztése vált ki, ez akut formában normál pszichés reakció. Fontos, hogy az érzelmek kifejezhetőek legyenek, ez az egyik feltétele a sikeres gyászfeldolgozásnak.

A halál és a haldoklás témaköre a mai napig tabu témának számít. Az emberek nem szívesen beszélnek róla. Minden közösségben mások a gyászolót érintő közösségi és társadalmi normák, viselkedési elvárások. Napjaink olyannyira elfordulunk a halál tényétől, hogy a haldoklás medikalizálódik. Tehát a haldokló már nem családja körében, saját házában távozik az életből, hanem ez a feladat a kórházra hárul.

A haldoklás és a gyászolás a „lét legmagányosabb aktusa”, oszthatatlan. A társadalom sokszor nem segít veszteségünk feldolgozásában, a különböző normák és viselkedési szabályok miatt nem engedjük meg magunknak és másoknak sem a veszteség élményének megélését.

A gyászfeldolgozásban nem elhanyagolható szempont az adott személy kultúrája, hitrendszere, halálról alkotott képe (spiritualitás, transzcendencia, materializmus).

Mit jelent egy gyermek elveszítése?

A gyermek elvesztése egy teljesen más típusú gyász megéléséhez vezet. A szakirodalomban Kadmosz-szindróma néven emlegetik, ami a normál gyászreakciótól eltérő. (A fogalom eredete bibliai gyökerű – Ábel halála, akit anyja sirat hatalmas fájdalommal).

Az ilyen típusú gyászfolyamatnál megjelenhetnek kontrollálatlan érzelmi kitörések és teljes apátia is (ezek közötti ingadozás), mély depresszió és hiábavalóság érzése. A szülő jellemzően úgy érzi, hogy neki kellett volna meghalnia. Idősebb szülők esetében a fellépő pszichés stressz nagyon megterhelheti a szervezetet (Boga, 2000). A jövőkép megrendül, a család és a szülők általában elszigetelődnek a társadalom tagjaitól. Gyakoriak az önvádlások, az anyák inkább depresszióra, alvászavarra és szorongásra hajlamosabbak, még az apákra a munkába való temetkezés, a teljes tagadás és a düh jellemző. Azok a szülők, akik házasságban élnek és egymásnak szociális támaszt tudnak nyújtani kedvezőbb helyzetben vannak (Kovácsné és Szeverényi, 1998).

Más-e a gyászreakció, hosszabb-e lefolyásában, ha a hozzátartozó természetes halállal hal meg, idős kora vagy ismert betegsége miatt, vagy éppen erőszakos halállal, áldozatként?

A gyászfolyamat elakadhat, ha nagyon szoros szeretetkapcsolat volt a két személy között, ha hirtelen és váratlan következett be a halál vagy ha a halotthoz ambivalens érzések fűznek minket. Ezek a kiemelt helyzetek elhanyagolt területnek számítanak az egészség tájékoztatásban. Így igen a gyászfolyamat szempontjából veszélyeztetettebb helyzetben lehetnek azok, akik váratlan körülmények között, akár erőszakos halál áldozataként veszítik el szeretteiket, viszont egy nagyon szoros szeretetkapcsolat esetében ugyanilyen veszélyeztetett helyzetbe kerülhetünk akkor is, ha természetes halállal veszítjük el hozzátartozóinkat.

Van e különbség, ha fiatalabb vagy idősebb hozzátartozó hal meg hirtelen?

Mindkettő nagyon mély fájdalommal társul, főként, ha nagyon szoros a szeretetkapcsolatban vagyunk velük. Azonban az előbb említett Kadmosz-szindróma, ami a gyermekek elvesztéséhez köthető, eltér a normál a gyászreakciótól. Így igen, lehet különbség a gyászreakció milyenségében fiatalabb és idősebb hozzátartozók elvesztése esetén.

Mi lehet a kivezető út?

A krízisintervenció fontos lépése a szupportív jelenlét, a gyászmunka és a jövőkép építése (az élmény integrálása identitásunkba, az önmagunkról való tudás és az eseménynek tulajdonított jelentés újrakonstruálása).

A halál és a gyász körül lebeg egy bizonyos tabusítás „ilyesmiről az ember nem beszél”. Megjelentek különböző társadalmi eufemizmusok, amikor úgy beszélünk valamiről, hogy megszépítjük azt, tehát szalonképessé tesszük a mondanivalót (Bonhoffer, 1991).

Sokszor a környezet nem tudja, hogy hogyan reagáljon, hogyan segítsen, ezért zavarukban gyakran halogatják a látogatást, az is előfordul, hogy emiatt fel sem keresik a veszteséget átélt párt. A szülők így elszigetelődhetnek, teljes egyedül maradva gyászukkal.

Amit ilyenkor tehetünk az, hogy őszintén megfogalmazzuk érzéseinket „Nagyon sajnálom. Nem tudom, mit is mondhatnék. Engem is mélyen érint. Nagyon szomorú vagyok a történtek miatt.”. Amit ilyenkor jobb, ha elkerülünk azok a következő mondatok „Önöknek lehet még másik gyermeke. Az idő a legjobb gyógyszer. Lépjetek tovább.” stb.

Támaszai egymásnak ilyenkor a házastársak vagy ellenkezőleg, egyikük melyülő depressziója magával viszi e a másikat? Szükséges e szakember segítsége?

Kovácsné, Szeverényi és Forgács 1994-ben négy olyan lehetőséget azonosítottak, amelyek segíthetik a gyermekek elvesztésének feldolgozását. Ilyen a gyermek haláláról való verbális kommunikáció a családon belül vagy szakszemélyzettel, a vallásos meggyőződés, adaptív megküzdési stratégia a munkahely és a lakhely stabilitása és a szociális kapcsolatok ápolása, valamint az anya gyászfolyamatának lezárulása. Szignifikánsan kisebb depresszióval vészelik át a gyermek elvesztését, azok a személyek, akik házasságban élnek és társas támaszt tudnak nyújtani egymásnak.

Fontos tehát a tragédia nyílt megbeszélés a családon belül, gyógyító személyzettel. Maladaptív stratégiának számít a probléma előli menekülés (lakhely és munkahelyváltás), a tagadás, a hárítás és a meg nem történtté tétel.

Más-e a viszony a halálhoz, ha a szülőknek van másik gyermekük, vagy lesz másik gyermekük rövidesen. Jellemzően lesz e másik gyermek?

Általában nehezen tűrünk mindenféle veszteséget és minél gyorsabban igyekszünk őket pótolni és elfelejteni. Szakítás utána sokan egyből beleugranak újabb kapcsolatokba és az is előfordul, hogy egy gyermek elvesztése után a házaspár rövid időn belül ismét gyermeket vár, holott a terapeuták szerint 1,5 évig nem ajánlott. A gyorsan vállalt újabb terhesség káros lehet pszichológiai szempontból, a gyermekelvesztés után 16-18 hónappal vállalt újabb terhesség a gyász lezárásának tekinthető.

Minden emberi veszteség – típusától függetlenül gyászmunkával jár. Melynek szakaszai: tagadás, alkudozás, düh, depresszió, elfogadás/beletörődés.

Fontos a nyílt kommunikáció családon belül. A szülők ilyenkor általában önmagukat vádolják és egyes esetekben hajlamosak lehetnek az életben maradt gyermek túlféltésére, túlóvására vagy épp ellenkezőleg negatív érzelmek táplálására irányába. Elakadt gyászfolyamat esetén érdemes szakember segítségét kérni.

Imre Dóra

Hivatkozások

Békés, V. (2000). Ki fél a haláltól? A halálfélelem és korrelátumai. Kharón.

Boga, B. (2000). Kadmosz szindróma. Kharón.

Cselovszkyné, T. K. (1999). A „megszépített” halál. Kharón.

Hajduka, M. (2015). Krízislélektan. Budapest, Elte Eötvös Kiadó. 11-32. 119-171.

Kovácsné, T. Zs., Szeverényi, P. És Forgács, A. (1994). Perinatális gyászreakció. Orvosi Hetilap, 135 (34): 1863-1867.

Kovácsné, T. Zs. És Szeverényi, P. (1998). A vetélés és a szülés körüli gyermekvesztés a pszichológus szemével. Kharón, 2 (1): 33-43.

Kiemelt kép forrása: Lucy Campbell Art