Edit Content
Click on the Edit Content button to edit/add the content.

Börtönpszichológia I. rész – Börtön hatása a személyiségre

Kép forrása: shutterstock.com

A következő sorozatban a börtönpszichológiáról olvashatnak: a szakirodalom, egy ügyvéd és egy szakértő szemszögéből. Az első rész témája a börtönök működése és hatásai a személyiségre.

Milyen intézmények közé tartozik a börtön?

A börtönök a totális intézmények közé tartoznak (Goffman, 1961). Ez egy olyan intézmény, ahol az emberi élet három legfontosabb szférája a munka, a szabadidő és az alvás egy helyen történik, jelentős számú hasonló szituációban lévő személlyel, akiket a társadalomtól elzárnak hosszabb vagy rövidebb időre valamilyen ok miatt és szigorú szabályok között, meghatározott napirenddel, azonos autoritás alatt élnek. Öt totális intézmény típus ismert, ilyen az árvaház, az elmekórház, a börtön, a katonai tábor és a kolostor. Különbségek vannak közöttük a zártság és a gondolkodás mértéke tekintetében.

Milyen deprivációk vannak a börtönben?

A börtönre jellemzőek a deprivációk, a fogvatartottak különböző dolgoktól vannak megfosztva.

A börtönben lévő deprivációt Skyes (1958) 5 típusba sorolta: a szabadságtól való megfosztottság, a kényelemtől való megfosztottság, a heteroszexualitástól való megfosztottság, az autonómiától való megfosztottság és a biztonságtól való megfosztottság (inkább egymástól, mint az őröktől).

Milyen hosszú és rövidtávú hatásai vannak a börtönbüntetésnek?

Börtönbe kerüléskor megnő a szorongás, a depresszió és az önértékelés jelentősen csökken. A hosszú szabadságvesztésre ítélt személyek legnagyobb problémája Flanagan (1980) kutatásai szerint a szociális kapcsolatok elvesztése és a szabadulás utáni kinti életbe való visszailleszkedés problémája. A legkisebb gondot jelentette a bebörtönzés pszichés hatásainak elviselése.

A kezdeti kutatások a börtön személyiségromboló hatását emelték ki, a börtön kínjairól írtak és arról, hogy miket is élnek át a rabok a börtönben. Azonban ez később nem igazolódott. Felvetődött a kérdés, hogy van-e különbség a hosszú és a rövidtávú szabadságvesztés hatása között, valamint, hogy valóban van-e a börtönnek visszafordíthatatlan negatív hatása a személyiségre?

A Durhami egyetem és a magyarországi vizsgálatok alapján a hosszútávú börtönbüntetésnek nincs irreverzibilis, negatív hatása a személyiségre. Az intelligencia nem csökkent a börtönben, sőt kicsit nőtt is a verbális intelligencia és nőt a reakcióidő. Nőtt az énerő, a tolerancia, az érzelmi érettség és a viselkedéskontroll. Angol és kanadai kutatások kimutatták, hogy a megnövekedett viselkedéskontroll segíti a társadalomba való visszailleszkedés. A rövidtávú börtönbüntetésnek voltak inkább negatív hatásai, amik függtek az illető életkorától, iskolázottságától, a problémamegoldó képességétől és a személyes kontrolljától.

Mi lehet a pozitív személyiségváltozások oka hosszútávú (magyar vizsgálatban 10 éves) börtönbüntetés esetén?

Az első a coping, tehát a megküzdési stratégiák kialakítása a börtönélet során, a második a börtönszocializáció (következő cikkben tárgyaljuk), a harmadik pedig maga a börtönnek a szerepe, ami lehetőséget ad az önkontroll fejlesztésére. A 90-es évek közepétől a jogszabályok pozitív irányba változtak, megjelent a börtönben a munkáltatás, a pszichológusok szerepe (készségfejlesztő tréningek), a tanulási programok.

Kép forrása: shutterstock.com

Rosencrantz, az ügyvéd szemszögéből

Milyen hely általánosságban a börtön?

Egy börtönbe mentem ügyfelemhez, várni kellett. Az őr dohányzott, én is rá akartam gyújtani. Azt mondta nem lehet csak annak, aki itt dolgozik. Rövidesen ismét rágyújtott egy újabb cigarettára, és nézte az arcom. Ha velem ezt megteszi, aki innen elmegy és elmeséli másnak, vajon mit tesz meg egy rabbal, aki nem megy egy ideig sehová?

Egy börtönben fegyelmi tárgyalás volt, a rab állt, én ültem, majd felálltam, majd leültem – a parancsnok természetesen ült és engem is erre biztatott. Nagyon rosszul éreztem magam, hogy ügyfelem mellettem állt, annál is inkább, mert nő volt. A szokásos civil élet szerepei odabenn nem vagy erősen torzítva érvényesek.

Valóban nő-e az intelligencia a börtönben? És valóban jó hatása van-e a hosszútávú börtönbüntetésnek?

Nem tudom – a fifika biztosan – a képzésekkel nyilván szükségszerűen, ha sok a fehérgalléros akkor statisztikailag is, de csak úgy, nem gondolnám. A jelentős része írástudatlan a raboknak, de nagy számra gondoljon, szerintem 40-50 %, a végére megtanulnak írni olvasni. Így értve igen, nő. A börtönbüntetésnek semmilyen távon nincs jó hatása. A hosszú börtönbüntetés után nincs hová visszailleszkedni. Volt olyan, aki 17 éves korától 38 éves koráig, talán összesen két évet volt szabadlábon, részletekben. Volt, hogy tíz napot egyben, abból négyet már szökésben.

Volt-e olyan rab vagy vádlott, aki kedvelt? Ha igen, miért volt szimpatikus? 

Persze, vannak jó személyiségek ott is és nem mindenki kőkemény elvetemül gonosz ember. Egy-egy bűncselekmény van, hogy csakúgy elkövetődik. Nincs az annyira átgondolva, hogy „na akkor most itt bűncselekmény lesz elkövetve”. Intellektuális cselekményeknél, okiratoknál, szerződéseknél sokszor úgy van, hogy megpróbálnak kevesebbet, többet, más dátumot odaírni, esetleg valakinek az aláírását – mondjuk az egyszerűség kedvéért odaírni. Nem mentegetem ezeket sem, de azért nem olyan elvetemült emberek. Persze van más féle is, a kíméletlen, mint annak idején a rendőrgyikossággal vádolt és halálra ítélt Soós Lajos.

Kép forrása: shutterstock.com

Egy szakértő nézőpontja

Hogyan kell elképzelni a börtönben a képzéseket, valóban tudnak segíteni?

A börtön ingerszegény környezet és az izoláció miatt egy idő után megeszi az átlag fogvatartottat. Létezik valamiféle reintegrációs program, de az egyrészt elég kis létszám veszi vagy veheti igénybe és nem is valami hatékony. Az oktatás a béka segge alatt van. Olyan az általános iskola, hogy kb. 3 osztállyal el van maradva. Ismerek egy rabot, aki elvégezte, de alig van szókincse és a helyesírása is… ja az nincs.

A szakképzés – villanyszerelő stb. – olyan, hogy még a benti műhelyben is alig alkalmasak segédmunkára az elvégzés után. A civil életben nem tudom ki alkalmazná őket szakemberként?

Elég kevés olyan rab van, aki pl. önképzéssel átsegíti magát az éveken.

Felhasznált irodalom:

 
János, B. (2005). A hosszú tartamú szabadságvesztés hatása a fogvatartottak személyiségére. Börtönügyi szemle2, 19-24.

Imre Dóra, Brunner Tamás

Hogyan történik a pszichológiai profilalkotás?

A bűnözői profilalkotás

A pszichológiai profilalkotás tudományosan megalapozott módszer, ellentétben a mindennapi tapasztalatokon alapuló következtetésekkel, a profilozás egymásra épülő folyamatokból álló rendszer, ami számítógépes adatbázison, statisztikai adatokon, kutatási eredményeken alapszik és standard elemekből építi fel az elkövető profilját.  Többféle elnevezés és definíció használatos a profilozásban. A profilalkotás (Jackson és Bekerian, 1997) a bűncselekményben, vagy bűncselekmények sorozatában megjelenő viselkedéses tanulmányozásból következtetések vonhatóak le a tettes különféle jellemzőivel kapcsolatban. A profilalkotás során az elkövetett bűncselekmények alapján azonosíthatóak az egyén fontosabb magatartásbeli és személyiségbeli jellemzői (Douglas, 1986). A kriminális akciók hierarchiáját Canter írta le 2000-ben, ide tartozik a bűnelkövető-nem bűnelkövető, a bűntett kategóriái (személy vagy vagyon elleni), a bűntett típusai (emberrablás, betörés), a „modus operandi”, a bűnöző magatartási mintázata (egyéni jellemzői), a bűnelkövető aláírása, sajátos kézjegye, ami csak rá jellemző.

A profiler tanulmányozza és értékeli a bűntény helyszínének részleteit, a hozzáférhető bizonyítékokat, az áldozatot és megkísérli elkészíteni az ismeretlen bűnelkövető jellemőzinek leírását (Copson, 1995). A profilozás története bibliai időkre nyúlik vissza, ilyen például Gideon katonaválasztása. James Brussel pszichiáter volt az első ismert profiler, ő George Metzky-ről az „őrült bombázó” -ról készített pontos profilt. A profilerek főleg pszichológusok, pszichiáterek, kisebb számban rendőrtisztek, kiknek szakképzettsége lehet klinikai, igazságügyi pszichológia/pszichiátria vagy posztgraduális pszichológia. Két módszert alkalmaznak, az egyik az FBI Kézikönyve, a másik Canter és Britton megközelítése, statisztikai és klinikai analízis (Gudjonsson és Copson, 1997). A profilerek 10 területen segítik a nyomozók munkáját és adnak tanácsot (bűntett jellemzői, elkövető jellemzői, elkövető helyzete, elkövető származása, elkövető földrajzi elhelyezkedése, priusza, várható viselkedése a jövőben, sikeres kihallgatás technikái, újabb bűnelkövetés esélye, egyéb speciális ajánlások).

A profilalkotás kifejezés rendszeresített használata az FBI Magatartástudományi Osztályához köthető, akik 4 lépcsős folyamatot írtak le a profilalkotásra vonatkozóan (1. adatok összesítése – fotók, jelentések, tanúvallomások, 2. bűncselekmény osztályozása – szervezett, szervezetlen, 3. bűncselekmény rekonstrukciója – modus operandi, hipotézis alkotás a cselekmények sorrendjéről, elkövetés módjáról, 4. profilkészítés). A standard elemek közé tartoznak a demográfiai információk (nem, faj, életkor, családi állapot), az iskolázottság, az intelligenciaszint, a családi jellemzők, a jármű jellemzői, a katonai szolgálat (elsajátított fegyverismeret, mesterlövész), a szociális kapcsolatok, a helyszíni bizonyítékok, a javasolt kihallgatási technikák (más módszer sikeres egy pszichopata és egy neurotikus elkövető esetén) és a személyiségjellemzők. Ez a módszer 1978 óta segíti a nyomásokat az USA-ban, a gyakorlatban jól bevált.

David Canter, a Liverpooli Egyetem pszichológiaprofesszora három kérdést tett fel a profilkészítés elméletét illetően. Az első az, hogy van-e matematikailag bizonyítható összefüggés a sorozatos bűnelkövető személyes tulajdonságai és az elkövetett bűncselekmények bizonyos jellemzői között. 60 sorozatos erőszakos nemi közösülést elkövető személy 4 jellemzőjét (elítélés szeméremsértésért, elítélés szemérem elleni erőszakért, fiatalkorú elítélések, száma, felnőtt elítélések száma) hasonította össze 4 féle elkövetési móddal (kettő a bűntett szexuális összetevőire, kettő az erőszakra vonatkozott). Jelentős kapcsolatot talált a bűnelkövetők személyes tulajdonsági és az elkövetési módok között.

A második kérdés, hogy létezik-e bizonyos konzisztencia a sorozatos bűnözők által elkövetett bűncselekmények kivitelezésében. Hammond (1990) vizsgálta az elkövetés konzisztenciáját, 17 sorozatos nemi erőszaktevő 3 cselekményét választotta ki a bűnözői pályafutás korai, középső és kései szakaszából. A cselekményeknél 16 akció meglétét vagy hiányát detektálta (pl. hajtépés, megpofozás). Elkövetési profilt készített ezen gyakoriságok alapján. A valószínűségi index mutatja, hogy az elkövetett cselekmények mennyire térnek el a profiltól, az alacsony értéke jelzi a konzisztenciát. A vizsgálatban az elkövetők 65%-a konzisztensem követte el bűncselekményeit.

Azt, hogy egy adott személyre jellemző speciális elkövetési mód különbözik-e más sorozatos elkövető módszerétől Canter és Heritage vizsgálta 1989-ben. 10 szempontú profil szerint hasonlították össze 46 nemi erőszaktevő módszerét. Eredménynek azt kapták, hogy csak 2 személy esetében találtak szignifikáns eredményt a módszert illetően, a többiek elkövetési profilja különbözött egymástól. Később Canter és Larkin 1997-ben felfedezte, hogy a bűncselekmény egyéb jellemzőivel (házban vagy szabadban követte el) kapcsolatba hozható az a távolság, ami a sorozatos nemi erőszaktevő megtesz az otthona és a bűncselekmény helyszíne között. Ezzel a módszerrel 3km-es sugárban lehet lokalizálni az elkövető lakhelyét.  Tehát a második kérdés esetén elmondható, hogy bizonyos bűncselekmény fajták esetében kimutatható egyfajta konzisztencia a bűncselekmény kivitelezésében.

A harmadik kérdés pedig az volt, hogy egy bizonyos típusú cselekmény elkövetésére van-e specializálódás a bűnelkövetők között. Vizsgálatok eredménye alapján (Farrington, 1995, Boros, 1996) a bűnözők többnyire vegyesen követik el cselekményeiket, az adott helyzet határozza meg a bűncselekmény típusát és többnyire nincs specializálódás.

Az, hogy a bűnözők vegyesen követik el bűncselekményeiket behatárolja a módszer alkalmazási lehetőségét. Viszont a legsúlyosabb bűncselekmények esetében (nemi erőszak, rablás, emberölés) a módszer segíti az igazságszolgáltatást és jól alkalmazható, látványos eredményeket hozhat. Mindez bizonyítja, hogy a profilalkotás a gyakorlatban jól alkalmazható, tudományos megalapozott módszer.

Imre Dóra

Hivatkozások

Boros J. (2003). A bűnözői profilalkotástól a tanúkihallgatásig: törekvések a mai kriminnálpszichológiában. Magyar Pszichológiai Szemle, 2003/2, LVIII. évf.