Nem tudok írni.
A szavak belém fagytak, ragadtak.
Pennámat megfogni se tudom, nem merem.
Nem szabad, a harag marad s mar belülről.
Elvesztem.
Nem tudok beszélni.
Szólni nem lehet, félreértik az emberek.
Bennem marad, ragad, nem lesz jó a vége.
Félve élve meztelen lelkemmel burokban.
Örökre.
Nem tudok érezni.
Túl sok már, túlteng az őrület határán.
Káoszban, viharban forgolódva ébredek.
Testem lelkemmel karöltve kiabál.
Mindig van rosszabb a mainál.
Kábulok.
Nem tudok feledni.
Emlékek fojtogató füstje alattomosan,
szavakat suttogva, karcolva bőröm, sebez.
Elűzni nem lehet, fejembe égették,
a gondolatok őre strázsál ellenem.
Rab lettem.