irodalmi folyóirat

Megjelenítés: 1 -1 / 1 eredmények
vers

,,Kiáltott a nyomorult” Zsolt 34,7

Már megint a gond, a küzdelem, vádlón emelem tekintetem.Miért?! Toporzékolok tehetetlen dühvel.Állkapcsom hiába csattog, erre nem felel.Azért sem érdekel, nem törődöm vele,Elég volt, forogjon a világ kerekeAnélkül, hogy én forgatnám, miért is a harc?!Kiáltásom némán koppan: hol az istenarc?!Hol van az ígéret, azt mondtad, itt leszel.Te az enyém, én a tied, s nem hagysz el.Kiáltok, de már rekedten, hangom elvész,Sehol sincs mennydörgés, tűzvihar, szélvész.Ököl mit sem ér, s már nem én őt, engem ráz a sírás..Fohászhoz simul kéz a kézbe, halk jaj-ként tör fel a sóhajtás.Megjelenik. Betakarja zokogó testem. ,,Segítek, ha hagyod!”Hiszen végig itt volt velem, de bolond is vagyok! Illés