Ma nem talállak
Valahol messze járhatsz
Nem tudom hol vesztem el
Nem emlékszem sokra, túlságosan sütött a nap
Három lépés előre, kettő balra
Azt hiszem ennyire lehettél
Régen másfél volt
Kezdem megszokni a távolságot
Az egyetlen kérdés az, hogy magamtól hány lépésre lehetek?
Tájékozódni szükséges
Érdemes a színekből kiindulni (ha a formákat érezni nem lehet)
Piros és kék színek, ez vagy te
Legalábbis én ezt látom belőled
Kerestelek
Sok piros és kék színbe ütköztem, de egyik sem te voltál
Már lehet más színű vagy
Nehéz lenne megismerni
Nehéz elővigyázatosnak lenni, ha nem sokat érzékelsz a világból
A távolság-közelség dimenziójában receptoraid, azonban elsőosztályúak
Ez mekkora súly lehet a környezetednek?
Ha azt mondom gyere velem,
Mert nem akarok egyedül lenni,
Te egy lépéssel közelebb jössz,
De oldalról nézve távolabb kerülsz
Tudom nem mindegy, hogy milyen színű vagyok
Az égkék szín hívogató, a lilát különösen szereted,
De a zölddel nem tudsz mit kezdeni
Nehéz minket összemosni, mert nem vagyunk egymás komplementerei
A külön szép színek csak zavarossá válnak, mégis próbálunk új színt kikeverni,
Belőlünk
De én nem tudok méretarányosan érezni
Szerelmem elnagyolt, apró, de összefüggéstelen elemekből áll
Tá-Titi-szünet
Szerinted nem a színnel, hanem az árnyalatokkal van a probléma
Az intenzitással
Felismertél egy mintázatot,
A sárgából itt kék lesz, a lilából pedig piros
A mélykékkel van a baj
Holnap, ha kisüt a nap, ígérem világosabb kék leszek
Imre Dóra
Fotó: Imre Dóra