Világoskék

Ma nem talállak

Valahol messze járhatsz

Nem tudom hol vesztem el

Nem emlékszem sokra, túlságosan sütött a nap

 

Három lépés előre, kettő balra

Azt hiszem ennyire lehettél

Régen másfél volt

Kezdem megszokni a távolságot

Az egyetlen kérdés az, hogy magamtól hány lépésre lehetek?

 

Tájékozódni szükséges

Érdemes a színekből kiindulni (ha a formákat érezni nem lehet)

Piros és kék színek, ez vagy te

Legalábbis én ezt látom belőled

Kerestelek

Sok piros és kék színbe ütköztem, de egyik sem te voltál

Már lehet más színű vagy

Nehéz lenne megismerni

 

Nehéz elővigyázatosnak lenni, ha nem sokat érzékelsz a világból

A távolság-közelség dimenziójában receptoraid, azonban elsőosztályúak

Ez mekkora súly lehet a környezetednek?

 

Ha azt mondom gyere velem,

Mert nem akarok egyedül lenni,

Te egy lépéssel közelebb jössz,

De oldalról nézve távolabb kerülsz

 

Tudom nem mindegy, hogy milyen színű vagyok

Az égkék szín hívogató, a lilát különösen szereted,

De a zölddel nem tudsz mit kezdeni

 

Nehéz minket összemosni, mert nem vagyunk egymás komplementerei

A külön szép színek csak zavarossá válnak, mégis próbálunk új színt kikeverni,

Belőlünk

 

De én nem tudok méretarányosan érezni

Szerelmem elnagyolt, apró, de összefüggéstelen elemekből áll

 

Tá-Titi-szünet

 

Szerinted nem a színnel, hanem az árnyalatokkal van a probléma

Az intenzitással

Felismertél egy mintázatot,

A sárgából itt kék lesz, a lilából pedig piros

A mélykékkel van a baj

Holnap, ha kisüt a nap, ígérem világosabb kék leszek

 

 

Imre Dóra

 

Fotó: Imre Dóra