Október volt, korán sötétedett, ráadásul köd takarta be a várost. Vécsey Miklós nagybátyját látogatta egy kórházban, és most a parkoló felé botorkált a földre szállt felhőben. A Ludovika tér sarkánál járt, amikor átnézett az Üllői út túlsó oldalára. Egy bérház vonzotta tekintetét, mely komor erődként terpeszkedett a sarkon. Sok vidám estét töltött ebben Béla barátja lakásán. Mindketten fiatalok és agglegények voltak ezekben az időben. Hajnalig csapkodták hát az asztalra a kártyalapokat, vagy nagy füstben, csendben sakkoztak. Onnan ismerték egymást, hogy együtt jelentkeztek a metró-segédvezetői tanfolyamra. Az első naptól kezdve barátokká váltak. A metrónál töltött közös évek után Miklós váltott; ahogy …
