Erki Gabriella Léna Leszállt az est, S hozta végtelen és rejtélyes sötétjét, Minek leple alatt hullt le milliónyi fátyol, Hogy újabb reggelre virradva mutassa Szemeink elé vetve egy tisztább világot. Ez az este jutott nekünk. Csupán ez lehet a miénk. Most akár úgyis össze fonódhatnánk, Mint féltő anya szokott gyermekével, Midőn a boldog tudatlanság idejében Nem érez még félelmet naiv kebelében. Mi mégis szemtől-szembe állunk szótalan. Hisz ki merné titkait a sötétbe kiáltani Megtörni annak sűrű, éjfekete csöndjét, Megzavarni azt ködös mivoltjában, Feltépni sebeit rég elfeledett földjén. Jobb is nekünk ma este hallgatnunk. Immár hajnalodik. Csak még el ne hagyja …
