Az utca sötét volt és mocskos. Lassan lépdelt a csúszós köveken, miközben félig üres sörös dobozokat kergetett a szél. Érezte, ez az utolsó hajnal, amikor egyedül lehet a gondolataival, holnapra minden megváltozik. Titkon azt kívánta, hogy sose keljen fel a nap. Mintha ragaszkodott volna ehhez a káoszszerű rendhez, a huzatos hajnal előtti csendhez. Túlságosan hozzászokott a magányhoz, ahhoz hogy mindent maga döntsön el. Egyedül kellett megküzdenie mindennel, az örömmel és a fájdalommal, az éhséggel és a szomjúsággal, a rettegéssel és a közönnyel. Nem tudta milyen az, ha szól hozzá valaki, milyen érzés megérinteni a másik arcát, szemébe nézni, lesni a …
telthaz
Brunner Tamás – HÉV
Utazom, HÉV- en írok. Rengeteg agyalágyult beszélgetést és fél beszélgetést hallok. Én egyedül utazom így magamban beszélek. Ok. Minden harmadik ember eszik és minden negyedik középkorú férfi olcsó sört iszik – ez esetben hány éves a kapitány? – bárhol villamoson, buszon, a dobozt leteszi a lábához, magára hagyja és ott guringázik. Utazom, nézem a feliratokat a villamos ablakából gyorsan eltűnőben, kuszán, az észlelés határán: sírbolt, mi? Mit árulnak itt, sírt? Sír, ok, sí, fú, tovább utazom. Bemondták átszállhatnak a hányol-cas HÉV-re, mi? De miért hányol-cas? Haza, haza! Csütörtökön délig mondhatni pozitív személyiség vagyok. Mondhatni. De nem. Hazaértem, és átgondoltam. Nem …
Könyvek II.
Több könyvet olvastam mostanában amik a kilencvenes évek előtt íródtak, olykor jóval előtte, még az ötvenes, hatvanas években – amikor még a modern olasz irodalom , modern volt, ez a hatvanas évek éppen. Szépirodalmat, tudományos fantasztikus irodalmat , krimit és kalandregényt , drámát és novellákat. Nem válogattam össze őket semmi szempont alapján, csak olvastam ahogyan elém kerültek a könyvtárban vagy az otthoni könyvespolcról. Az általam ismert és olvasott könyvek sora egyszerre felkeltette azt az érdeklődésemet, hogy olvassak mást, kortársat, magyar és európait – az amerikaiakkal még nem próbálkozom, arra még várni kell, amíg eljutok odáig, bár krimit, illetve azt, amint …
Holecz Vivien – Az első szerelmem
Az első szerelmem egy fiú volt, aki szerette az esőt és mindig szivárványt álmodott. Ez a fiú mindig nagyon kedves és gáláns volt. Emlékszem, amikor elkéstem az első randinkról és ő azt mondta, megvár, és csak mosolygott és hogy odaadta a kóláját, amikor az enyém már elfogyott. Emlékszem, megkérdeztem, biztos odaadja – e. Veszek neki másikat, hogyha az kell. Ő erre felnevetett, hogy ne vicceljek, csak hagyjam, hogy ő kedvezzen nekem. Azt gondoltam, az ő itala az övé, sőt, ha kérné neki jó szívvel adnék még, de azért mosolyogtam, mert nagyon jól esett. A szeretet sokszor a kis gesztusokban mutatkozik …
Pruzsinszky Sándor – A Mátrix Füstje
(Egy ártalmatlan bűncselekmény krónikája) Jobban örülök annak, ha azt veszik komolyan, aki nem vagyok. (Fernando Pessoa: Kétségek könyve) Mindez azután történt, hogy Gedeon, a bukott kertszakértő és publicista elefántokkal álmodott. Előző este egy természetfilmet nézett a tévében. Az elefántok, megpillantva egy agyarvadász megölte társuk megcsonkított tetemét, megvadultak és fújtatva-trombitálva törni-zúzni kezdtek. Hősünk a ház előtt megálló kukásautó fújtatására riadt fel. Egyedül volt a sötét szobában és halálfélelmet érzett. Egy hét óta kínlódott egy környezetvédelmi témájú cikkel. Naphosszat a számítógép előtt gubbasztott. És mi értelme volt? A mondatai suták, a jelzői fakók, a gondolatmenete folyvást megbicsaklik. Félelem …