Mindent, amit akartam
Nem tudtam megfogni
Elejtettem, mert nem szorítottam
Bizonytalan voltam
Biztosan tovább kellett volna tartani
A szívem szerette volna
Csak a karjaim nem bírták
Ha tovàbb tartom, akkor megtarthatok mindent, amit szeretnék
Ha elejtem, annak következmènye van
A kéz megkönnyebbül
A szív kicsit összetörik
Ingadozàs
Néha nehezebb
Néha észre sem veszem, hogy tartom, annyira megszoktam a súlyát
Nèha ledobnám, még akkoris ha könnyű
Már csak egy picit kell várnom
Talàn lassan már elég lesz
Kívülállók végignézik a folyamatot
Van, aki nem érti, hogy miért is tartom a karjaimban
Hiszen bármikor letehetnèm
Erre van a szabad akarat
Vagy csak determináció létezik, s te vagy a súlyom?
Szabad akaratból tartottalak
Sokan empátiával fűszerezett tanácsokkal próbálnak ellátni
“Egy ilyen terhet mègsem kellene egy nőnek cipelnie”
De talàn, ha másképpen tekintek rá, akkor meg lehet baràtkozni a gondolattal
Ami erőt ad
Nem mindegy, hogy tüzes vasat vagy könnyű vattacukrot fog az ember
Nem mindegy, hogy mi a tét
Nem mindegy, hogy van-e tét
De vajon, amit megkaphatok, az tényleg a minden-e?
Vajon tényleg az-e, amire vàgyom?
Vajon a beteljesülés vagy a csalódás madara száll holnap az ablakomra?
Készülj fel, mire háromig szàmolok
Nyisd ki a szemed és tartsd meg magad
Elengedem a kötelet
Imre Dóra
Fotó: Imre Dóra
