A vágy nem a halállal ér véget. A halál túlságosan végleges, egyébként is irracionálisan nem létező, ahhoz különösen, hogy ehhez kössünk bármilyen emberi cselekvést vagy érzelmet. A vágyak hamarabb halnak meg. Amikor már nincsen felébredő sóhaj sem, a vágy tárgyát illetően. Az életnek nem lesz vége. Mondjuk, írjunk naplót, az enyémet vagy másét, mondjuk, írjuk le mindazt, amit gondolunk, ki tudja hány barátot, ellenséget szereznénk, ha kimondanánk azt, amit szeretnénk. És vajon számit –e? Hány ember van, aki fontos, akinek adsz a véleményére, még inkább számítasz rá, nem lehet sok. A tömeg nem fontos, lehúzott sapkák, nagy fülhallgatók, maszkok mögé …
