Kezdetektől miénk volt a fény,a bizonyosság; a kétely más tájra költözött,befont, körülölelt minket az ég,s mi szálltunk elszürkült életek fölött Miénk lett az élet, miénk a reménység,kezünkben melengettük az egész világot.Nekünk teltek percek,a mindenség ránk szabta gyönyörét, feltétlen szerelmünkbenegymáshoz símulva végtelen a mámor. Remegő testünkön a szerelem a mákony.Miénk volt éjszaka, mit elvettünk reggel is.Érzelmünk elvarázsolt, vágyunk röpített héthatáron,s nehezen hittük, hogy csalfa is tud lenni.Hogy megtagadhat százszor,ha nem szeretünk így mindig. Miénk, kezdetektől miénk volt a lét,játszotta velünk tünde játékát,megfogott és megtartott az égfelett, míg meg nem tagadta tőlünk mámorát. Talmi álmok, csöppnyi ígéretekhitették velünk, itt a végtelenség.Megálmodni sem kell, csak elvenni, mert együtt élni …
