Simogatom a margaréta szirmait, Nem tépem ki. Szeret, szeret,szeret. Szeretem a margaréta szirmait, emlékeit. Simogatom, simogatom, simogatom. Rám mosolyog a világ, nem bánt. A hajnal az éjtől elvált, lepke szárnyát, fecske röptét pajkos szelek elkötötték. Szundikál a tűzhelyben a parázs, a méheknek nem jut sem tarló sem virágzás. Dinnyét kanalazok, héját dobom a szemétbe, íze sincs már: nem izzadtam meg érte. Azért csak simogatom a margarétát, nem tépdesem a szirmát szeretem, szeretem, szeretem, engem is szeret a világ: simogat, simogat, simogat. Mészáros István Borítókép: Imre Bence
