Simogatom a margaréta szirmait,
Nem tépem ki.
Szeret, szeret,szeret.
Szeretem a margaréta szirmait,
emlékeit.
Simogatom, simogatom, simogatom.
Rám mosolyog a világ,
nem bánt.
A hajnal az éjtől
elvált,
lepke szárnyát, fecske röptét
pajkos szelek elkötötték.
Szundikál a tűzhelyben a parázs,
a méheknek nem jut sem tarló sem virágzás.
Dinnyét kanalazok, héját dobom a szemétbe,
íze sincs már: nem izzadtam meg érte.
Azért csak simogatom a margarétát,
nem tépdesem a szirmát
szeretem, szeretem, szeretem,
engem is szeret a világ:
simogat, simogat, simogat.
Mészáros István
Borítókép: Imre Bence
