(Ezt a verset Siklósi Örsnek ajánlom. Köszönet mindenért, kiváltképp a Lelket vennék című dalért.)
Egy kora tavaszi délután
Sétálok egymagamban
Az égen felhők úsznak
Kinyújtom a kezem
Mi történne akkor, ha egyet
Megérintenék?
Szeretnék az égbe nyúlni én is
Érezni, ahogy a szél visz el
És az ég a szívemig ér
Talán akkor megszülethetnék
Csak céltalan megyek
A cipőm orrával
Kavicsokat rugdosok
Mellettem mennek el az emberek
És én fel se nézek
Árnyékká olvadnak emberek
Ugyanúgy csak megyek
Ez olyan jelentéktelen
Velük olvadok én is
A fülemnek oxigén a csend
Ahogy egy tizedmásodperce
Magam elé meredek, tudom hogy
Nincs úticélom, és mégis odaérek
A székre hajítom a kabátom
Csak úgy magam mögé
Be tudja burkolni a szőrme a bánatot
Vajon az megmelengetné?
Egy picit még szobor maradok
Szótlan, feszes, tömör
Kicsit magába húz
Ez a kőtömbség
Mikor felvenné a rendelést a pincér
Hogy menjek vagy maradjak ülve
Őszintén, tanácstalan vagyok
Mit mondjak akkor, hogyha
Érzem a null állapot
Fojtását a nyakamon
És kávét köhögök fel az étlapról
A legegyszerűbb döntés is nehéz
Mert nem tudom, merre induljak
Lehúz, maga alá temet egy
Agyra dobott papírnehezék
Hé te ott, te szőke lány
Akit nem ismerek
Te a szembe asztalnál
Meséld el, hogy mit szeretnék
A pincér türelmetlen
A tollát kattintgatja a kezében
Lehorgasztom a fejem
Életre éhezem
De ezért a vallomásomért
Mégis fejem venném
Nem tudom hangosan kinyögni
Hát csak éppen hallom még
Hogy egy lélek nélküli emberből
Ugyan mit teremthetnék?
Elvitelre kérek egy falat lelket
Ha elviszem magammal
Úgy lesz a legszebb
Szeretnék az égbe nyúlni én is
Érezni, ahogy a szél visz el
És az ég a szívemig ér
Talán akkor megszülethetnék
Egy lélek nélküli emberből
Ugyan mit teremthetnék?
Elvitelre kérek egy falat lelket
Ha elviszem magammal
Úgy lesz a legszebb