freez
Kicsi Bob halott volt. Egészen és visszavonhatatlanul halott. Még füstölt a kezén a seb, amit az elektromos vezeték zárlata okozott. A halálos áramütést a gitárján szenvedte el, egy G-dúr és egy E-mol között. Lecsúszott a székről, a gitár a hasán keresztben feküdt, a mély E húr még zengett, az erősítő nyomta a basszus hangot, és gerjedni kezdett, az elektromos kisüléstől. A hang sivítóvá élesedett. A gyilkosa ekkor hagyta el a helyiséget, ami egy klub hátsó próbahelye volt, közvetlenül az utcára nyílt.
Kicsi Bob nem ismerte a gyilkosát. Ha ismerte volna, akkor sem lettek volna barátok. Kicsi Bob élete negyvennyolc éve alatt nem sok embert szeretett, talán hármat vagy négyet, beleértve saját magát is. Inkább hármat, mint négyet. A világról azt tartotta, nem sok szeretni való van benne, az emberek meg buggyantak. Bob magányos volt, de nem volt keserű. Úgy vette a dolgokat, ahogyan voltak, de kereste bennük az értelmet, a maga módján. Néha meg is találta. Ezt a halált, saját halálát nem értette volna.
Volt egy játéka, ami szórakoztatta. Nem volt ez több mint egy kis játék, nem volt benne hátsó szándék, gonoszság, csak időtöltés. Ha találkozott valakivel,mindegy volt ismeri-e vagy sem, úgy tett mintha tudna valami titkot a paliról, vagy nőről, ahogy éppen. Úgy kezdte.: „Hallottam valamit”, vagy úgy, „Mondják hogy volt valami”. Majd elhallgatott és várt. Környezetében kevesen voltak, akiknek ne lettek volna titkai, nem ritkán egészen sötét és mocskos titkai. Zakkanttak ezek, gondolta olyankor Kicsi Bob.
És zakkantak is voltak. Idegesen gyürkélték az ingük úját, törülgették állandóan nedves orrukat. Nem tudtak nyugton ülni, valami mindig mozgott, kezük, lábuk, fejük. Valami. Pasiknak csajoknak egyformán. A kérdés után rámeredtek Kicsi Bobra, üveges tekintettel nézték, szemhéjuk vibrált. Aztán kibökték. Nem bírták a feszültséget. Kicsit se bírták. Elmondták, ’hát ja a csaj terhes lett”, meg „én csak egyet , egyet küldtem rá, „ meg hogy „, a pasim keménybe nyomja” és „ most mi van hát lenyúltam, akkor mi van”, esetelg „ meg kellett tennem anyám teljesen rátelepedett az életemre „ meg hogy „frankónak tűnt a csákó ki gondolta volna”, és igy tovább. Kis szélhámosságok, piti szédelgések, olykor súlyosabb esetek. Amikor elmondták Kicsi Bob nevetett megértően, barátságosan, „gyere, igyunk egyet, majd rendbe jönnek a dolgok”. És rendbe is jöttek, jobbára. Néha meg nem. Egy sereg mindent tudott így a környéken mindenkiről.
A gyilkosa, aki most hagyta el a helyiséget, csak a lába emlékét hagyta az ajtó előtti szőnyegen. Vastag lába volt, farmeros, olyan, mint egy elefánt lába. Nem környékbeli volt. Korábban senki sem látta itt a csehónál, ahol összejöttek a tekergők, a reménytelenek, az átutazók, meg azok a pulóveres fiatal fickók, akik úgy tettek mintha ide tartoznának, de mindenki tudta, hogy a jobb környéken laknak, van hová haza menniük, és van miért hazamenniük. Ez itt nekik csak kaland. A vastaglábú elsöpört a metró felé, nagytermetű volt, nem csak a lába volt vastag. Ha látta volna valaki, ahogy lelép a környékről mondhatta volna, micsoda behemót. De nem látta. Később már nem tűnt fel, elnyelte a mozgó örvénylő tömeg.
Hat megállót ment keletre, majd átszállt egy másik járatra, és még nyolc megállót ment, túl a városközponton. Kiszállt, elgyalogolt négy utcát. Egy kávézóba lépett be, az egyik asztalnál egy huszonéves fiatalember ült, és az előtte lévő pohárral babrált.
– Vége. – mondta a behemót.
– Muszáj volt?
– Mindig sokat dumálsz.
– De akkor is.
– Most ne majrézz, nem lesz baj. – megbökte vaskos mutatóujjával a fiú mellkasát – Kéne egy ötös.
– Egy ötös? Azt mondtad…
– Kell egy ötös.
– Jó megszerzem.
– Naná. Majd jövök.
– Hívlak.
– Eszedbe ne jusson. Majd jövök.
A gyilkos lelépett, a fiú maradt. A rohadt életbe, a mocskos rohadt életbe.
Felállt, felvette a pulóverét, olyan sárgás kötött pulóver volt. Sétált néhány utcát, metróra szállt, nyolc megállót ment, majd a másik járattal hatot. A klubnál ott állt a rendőrség, villogtak a lámpák. Nyomták a süketet egymásnak a népek. Hogy „így úgy kábszer, csajok, fegyver, mindig tudtuk”.
A srác állt és nézte Kicsi Bobot ahogy kockás ingében, farmerjában kicibálják a gitárja alól és berakják egy hullaszállítóba. Senki nem veszkődött azzal, hogy lecsukja a szemét.
Fotó: Imre Dóra