Edit Content
Click on the Edit Content button to edit/add the content.

Szerelmes levelek

Őszi kérdőívünk a szakításról, az elmúlt párkapcsolatról, a végetért párkapcsolatokról szólt, amit 239 fő töltött ki. Kitöltők további statisztikai adatai a cikk végén találhatóak.

Hányszor volt szerelmes életében?

Kitöltőink átlagban 3,5x voltak szerelmesek. De természetesen voltak kiurgó értékek. Voltak olyan válaszadók, akik 20x, 9x, számtalanszor, folyamatosan vagy soha nem voltak még szerelmesek és olyanok is, akiknek csak plátói szerelemben volt részük.

Hány párkapcsolata volt?

Kitöltőink átlagban 4-6 kapcsolatban vettek részt. Azonban volt aki, 10, 30, 50, 80 emberrel is romantikus kapcsolatot ápolt.

Milyen hosszúak voltak a párkapcsolatai általában? (évben mérve)

Nos, hogy meddig tartanak a párkapcsolatok? Kutatásunk alapján átlagban 3,5 évig.  De itt is sokan büszkélkedhetnek sokkal tartósabb kapcsolatokkal. Van, aki a 29. vagy akár a 40. évfordulót is ünnepelheti a párjával.

Hányszor szakítottak Önnel?

Átlagban 1,5x szakítottak kitöltőinkkel, de volt olyan is, akit nem vállalt fel a párja, így tanácstalan a szakításai ügyét illetően.

Hányszor szakította meg Ön a párkapcsolatát?

Kitöltőink kétszer annyiszor szakítottak már másokkal, minthogy velük szakítottak volna. Itt az átlag 3 alkalom. De természetesen volt olyan, aki 27x, 58x, vagy akár 80x is megszakította a párkapcsolatait.

Mi volt a legfurcsább, legbántóbb, legérdekesebb vagy legviccesebb dolog, amit a szakításnál mondtak Önnek?

„Nekem ez túl gyors, hogy a szüleiddel ebédeljünk.”

„Túl kedves vagyok.”

 “Túl sokat sírsz, túl érzékeny vagy!”

„Nem igazán vagy már az esetem.”

„Első párkapcsolatomban a szakításunk napján a horoszkópom pont azt írta, hogy ma véget érhet egy régi kapcsolat. Se az akkori párom, se én nem hittünk a horoszkópokban, de vicces pillanat volt, amikor nem engedte, hogy szakítsak, nehogy igaza legyen a „csillagok állásának”. Természetesen csak vicces megjegyzés volt, végül jó kapcsolatban, de még aznap elváltak útjaink.”

„Olyan, mintha egy idegent csókolnék meg, amikor megcsókollak téged.”

„Jobbat erdemelsz”

„Nincs már kedvem hozzád!”

„Ha lefogysz újra szeretni foglak.”

„Örökké egyedül maradsz.”

„Egyedül maradsz!”

„Azért szakított velem a srác, mert nekem nem lehet hazudni!”

„Ha rám néz, csak ürességet érez.”

„Nem a te hibád, de valahogy mégis.”

„Szép vagy, de üres.”

„Nem tudja kezelni a szorongásaimat és inkább elhagy.”Soha de soha nem engedlek el, nem fogsz szabadulni tőlem ebben az életben.”Ne haragudj anyukám, nem akarlak többet látni.”Miért nem érted meg, hogy milyen nehéz nekem két nő között őrlődni?”Te egy Lamborgini vagy, míg más nők Ladák, de attól még nem vagyok szerelmes beléd.”Az extrém külsőm miatt nem szerené folytatni a kapcsolatot.”

„Azért jöttem veled össze, mert megsajnáltalak.”

„A vallásom nem engedi, hogy tovább maradjunk együtt.”

„Nem volt semmi, csak többé nem jelentkezett.”

“Igazából nem is tetszik a személyiséged.”

„Attól még aludhatok nálatok?”

„Ebben a fél órában szerettem ki belőled.”

„El akarok válni, kerül, amibe kerül.”

„Félek apádtól.”

„Te vagy életem legnagyobb csalódása és hibája.”

Hegyiné 2003-ban megállapított a párok közötti konfliktusok főbb típpusait. Az első a jövelem miatt konfliktusok, a második a szexuális problémák, a harmadik  a gyermek okozta viták. Utána kötkezik csupán a barátok és a házasság összehangolásából való vita, az anyós-após probléma,  a szabadidőn való veszekedés, az alkoholizmus és az utolsó a tovatűnt szerelem. Mintánkban azonban a sorrend kicsit más.

Ha szakításra került sor, mi volt a kiváltó indok?

A szakítás oka a legtöbb esetben az elmúlt érzelmek, a távolság és az egymásra fordított idő hiánya voltak.  A harmadik fél megjelenése és az eltérő személyiségjegyek volt a második kiváltó indok. A harmadik ot a túlzott féltékenység volt, valamint az, hogy még élni szeretnének.  Ezeken kívüli okok: veszekedések, fontosabb a család vagy a hobbi, alkohol, fizikai erőszak, hazugság. Volt olyan eset is, amikor azért lett vége, mert az egyik fél nem vált vagy éppen másokat hordott fel a lakására. Egy-egy esetben pedig anyagi okok is megjelentek és hirtelen haláleset is történt. Valamint olyan válaszok is érkeztek, hogy a pontos okot soha nem tudták meg.”A válóperek nagy részét a nők kezdeményezik, az arány országonként, megyénként változhat. A romániai Szatmár megyében, 2011-es adatokat összesítve, két fő válóok tűnik ki: az alkoholizmusból eredő problémák, valamint a megcsalás, félrelépés, hűtlenség, amely legtöbbször akkor következik be, ha az egyik fél külföldön dolgozik huzamosabb ideig (forrás: szatmar.ro).”

Mi volt a legszebb, legmeghatóbb mondat, amit valaha mondtak neked?

A kitöltők többségének (107 fő) az volt a legmeghatóbb, ha az érzelmeiről biztosították őket, ezekívül a második helyen a hosszú távú tervek voltak (52 fő) , a harmadik helyen pedig a belső  (12 fő) és külső (11 fő) tulajdonságok dicsérete helyezkedik el. Ezen kívül megemlítették még a szavakon kívül a tettek fontosságát is.

„Amikor gimis éveim 2 nagy  szerelme 20 év után azt mondta, mégis te voltál az igazi….”

„Veled szeretnék megöregedni.”

„Azért szeretlek, mert ilyen vagy.”

„Nem fura vagy, hanem különleges.”

„Elindíthatjuk az örökbefogadást.”

„Nem mondat volt. Érintés…”

„Leszel a feleségem?”

„Te vagy a jövőm”

„Egyfolytában iszom minden szavad vagy  8 hónapja rózsaszin ködben vagyok miattad.”

„Soha senkivel nem voltam még ennyire boldog mint veled.”

„Szerelmes vagyok a mosolyodba.”

„Igen, leszek a feleséged!”

„Te jelented nekem a világot!”

„Jobb emberré tettél.”

„Két dolgot nem bántam meg az életemet, a kutyámat, és téged.”

„Annyira szeretlek, hogy a csillagokat is lehoznám az égről.”

„Csoda vagy!”

„Csak miattad költöznék haza Magyarországra.”

„Egyszer egy ilyen helyen szeretnék élni veled.”

„Megérdemled hogy végre boldog legyél.”

“Most már itt vagyok én, és vigyázok rád.”

“Nem tudlak megunni.”

“Nem akarom hogy másé legyél!, csak az enyém vagy.”

„Elismerem, hogy igazad van (hosszú vita után).”

„Én nem hittem a házasságban,de téged feleségül akarlak venni. Ez egy kisiklott jegyesség után először ijesztő volt,de aztán rájöttem,hogy ez egy nagyon szép vallomás.”

„Gyönyörű vagy.”

„Számítasz – de barát mondta.”

„A férjem minden bókja az!”

„Hozzám tartozol!”

„Szerencsés a párom… (A harmadik fél mondta, akibe szerelmes voltam).”

„39 fokos lázam volt, ágyban haldokoltam, mikor azt mondta: még így is olyan gyönyörű vagy!”

„Érted élek”

„Te vagy a mindenem.”

“Rád megéri várni.”

„Te vagy az életem legszebb ajándéka.”

„Mióta nem vagy csúnya?”

„Az hogy reggel én jutok eszébe először, egész nap én járok a fejében és hogy este lefekvés él is rám gondol.”

„Az elkötelezett odatartozás, a szeretet, az egymásra figyelő segítőkészség, a felelősségvállalás, az örülni tudás, a boldogító párkapcsolatok és szeretetkötelékek lélekápoló erői, a hála, a megköszönni tudás és a megbocsátás megannyi erő, amelyek által megújulhat az életérzésünk, javulhat az egészségünk. (Bagdy–Gutman, 2010).”

 
Nem szerinti eloszlás
Kor szerinti eloszlás
Családi állapot szerinti eloszlás

Nézzünk egy kis statiszikát…

Minél többször voltak szerelmesek kitöltőink, annál többször voltak párkapcsolatban és annál többször szakítottak is velük.  Minél inkább a hosszabb időt töltöttek párkapcsolatban, annál kevesebbszer szakították meg azokat.

Korosztályt tekintve a 36-45 és a 46-55 évesek voltak a legtöbbször szerelmesek (átlaguk 4 alkalom). Legkevesebbszer pedig a 18-25 és a 65 felettiek.

A párkapcsolatok számát tekintve a 36-45 és 26-35 évesek mutatják a legmagasabb értéket.

A leghosszabb párkapcsolatai a 65 év felettieknek, valamint a 46-55 év közöttieknek voltak (átlagban 17-16 év).

A legkevesebbszer az 56-65 év közöttiekkel szakítottak, legtöbbször pedig 36-45 év közöttiekkel.

A nemek különbségeit tekintve, a legtöbb férfi kitöltő a mintában egyedülálló, a legtöbb nő pedig párkapcsolatban.

Folytatás következik

Egy láthatatlan börtön falai között

Életkép a szorongásról

Szeretnék elindulni.
Szeretnék odaérni.
Szeretnék ott lenni.
Szeretnék nem félni.
Szeretnék beszélni.
Szeretnék veled lenni.
De nem tudok elindulni.
Nem tudok odaérni.
Nem tudok ott lenni.
Nem tudok nem félni.
Nem tudok beszélni.
Nem tudok veled lenni.

Rémálmoktól gyötörve felébredni reggel. Készülni, kávét inni. Nem gondolkodni. Nem gondolkodni. Nem gondolkodni.
Bemegyek egy terembe. Fel van kapcsolva a villany. Rám néznek kedvesen, mosolyogva. Én meg remegek, lever a víz, úgy érzem el tudnék ájulni. Próbálod nem mutatni. Feltesznek egy kérdést az órán. Hogy telt a szünet? Mi a terved a szakkal? Hogy hívnak? Milyen egyszerű válaszolni ezekre a kérdésekre? Nem igaz? Ezt bárki megtudja. Kinyitod a szádat, megformálod a hangokat, kimondod és megy tovább a kör. De te nem ilyen vagy.

Prezentálni kell. Felkészülten vagy felkészületlenül, nem izgulva, kiállsz, elmondod fejből vagy esetleg felolvasod a diasort. Ebből sem lesz gond. Megértően hallgatnak, beszélgetnek közben vagy esetleg a telefonjukat babrálják. Letudod és leülsz a helyedre, majd megkapod ugyanazt a jegyet, amit a többiek. Könnyűnek tűnik nem? Nincs benne semmi rémisztő. Hiszen csak fel kell olvasni, amit odaírtál a ppt-re times new roman 12-es méretű betűtípussal. De te nem ilyen vagy.

Jelentkezni kell a prezentációra. Milyen időpontot szeretnél? Az utolsó órát, ami három hónap múlva lesz? Remek, addig van időd és boldogan tengetheted a mindennapjaidat. Tökéletes nem? Megválasztott, messzi időpont, rengeteg időd van felkészülni. Hónapokig nem kell megszólalnod sem, ha nem szeretnél. Addig nyugodtan telnek majd a hétköznapok. Igaz? De te nem ilyen vagy.

Az egyik kedves barátod meghív a születésnapjára. Ajándékot is vettél, szeretnéd őt látni. Szeretnél vele beszélgetni, érdekelnek a barátai. Elmész, odaadod az ajándékot, beszélgetsz a többiekkel, jól érzed magad vagy kevésbé jól, aztán hazamész. Milyen egyszerű nem? De te nem ilyen vagy.

Elmész egy vizsgára, amire felkészültél, álmodból felkeltve is mindent tudsz. Be kell menni, van fél órád kidolgozni, a dolgod csupán annyi, hogy odaülj a tanár elé és felolvasd, amit fél órán keresztül leírhattál, megkapd a jegyed és hazamenj. Egyszerű nem? Hiszen mindent tudsz. A többiek feleleteit hallgatva, azokra is tudod a választ. Mi baj történhet? Hiszen csak fel kell olvasnod egy szöveget. Milyen egyszerű nem? De te nem ilyen vagy.

Csinálsz egy kutatást, szívedből-lelkedből, imádod az egész folyamatot. Másoknak is tetszik, inspirálod őket. Arra kérnek, add elő nekik is az alkotásodat. Milyen nagyszerű lehetőség nem? De te nem ilyen vagy.

A barátaiddal kellene találkoznod este, már egy hete megbeszéltétek. Várod, hiszen a barátaiddal való beszélgetés a hobbid, ami feltölt. Érdekelnek az emberek, szereted a gondolataikat, szereted a velük való eszmecserét életről és halálról vagy a külvilágot kikapcsolva nevetni önfeledten a semmin mélyenszántó gondolatok nélkül velük. Aztán eljön az időpont, indulnod kellene. Elmész, jól érzed magad vagy kevésbé jól és hazajössz. Milyen egyszerű nem? De te nem ilyen vagy.

A családoddal kellene beszélgetned. Milyenek a napjaid? Milyen az egyetem? Milyen a tanfolyam? Milyenek a páciensek? Annyi mindent szeretnél mondani. Mesélsz, majd felmész a szobádba aludni. Milyen természetes nem? De te nem ilyen vagy.

Évek óta egy láthatatlan börtön falai között élsz, ami egyre szűkebb. Egyre kevésbé férnek bele az emberek, egyre kevesebb életterület marad belül, egyre jobban fojtogat a bezártság. De ez a börtön láthatatlan. Nem látod a rácsokat, nem látod a falait, nem tudod megrázni, nem tudod kifeszíteni, mert azt sem tudod merre vannak. Segítségért is hiába kiáltasz, mások nem látják láthatatlan börtönöd.
Furcsának hisznek, zárkózottnak, magadba fordulónak, gyengének, antiszociálisnak, introvertáltnak, bunkónak, nem jó barátnak, közömbösnek. Az elején persze megpróbálnak segíteni, próbálják eltüntetni a börtönt a saját tudásuk szerint. Ha látszólag sikerül, akkor az egy jó este. De másnap reggel ugyanabban a börtönben ébredsz. Megint megpróbálnak segíteni. De másnap minden kezdődik előről. Megpróbálnak segíteni. De másnap megint minden kezdődik előről.
Megpróbálnak segíteni, de másnap megint minden kezdődik előről. Megpróbálnak segíteni, de másnap megint minden kezdődik előről. Megpróbálnak segíteni, de másnap megint minden kezdődik előről. Megpróbálnak segíteni, de másnap megint minden kezdődik előről.
Majd megunják és talán nem mennek többé a börtönöd közelébe.
Nem értik mi a baj veled. Mi bajod van? Miért vagy ennyire gyenge? Miért nem állsz fel? Hiszen minden jó az életedben, minden sikerül. Miért rágódsz annyit a múlton? Miért veszed ennyire komolyan magadat? Hiszen nem körülötted forog a világ. Miért adod át ennyire magad az érzelmeknek? Miért mész bele? Hát nem látod, hogy ennek semmi értelme? Miért nem vagy erős? Miért nem lépsz túl ezen? Hiszen ennek így kellett történnie. Ami nem öl meg, az megerősít. Hát nem tanultál a hibáidból? Hát nem tanultál az életedből? Mi a bajod? Mi baj van veled? Nincs semmi baj. Hát nem veszed észre?
Nézel. Hallgatsz. Azt hiszik minden rendben van. Ott vagy. Ülsz. Mosolyogsz. De lassan kapcsolódni sem tudsz senkihez túl szűk a börtön. Egyre távolabb kerül minden emberi kapcsolattól. Mintha saját magadat száműznéd egy nagyon messzi bolygóra. Na ott már tényleg nem talál meg senki.

Felkelsz. Indulnál, de nem visz a lábad. Nem mozdul meg a lábad. Nem mozdul meg a lábad. Nem mozdul meg a lábad. Nem tudsz kimenni az ajtón. Felöltözöl, késésben vagy. Állsz. Nem tudsz mozogni. Az agyad arra gondol, hogy a lábad tegyen egy lépést végre az ajtó felé. De nem mozdul a tested. Valami hatalmas test-lélek harmónia szakadhatott meg valamikor. Nem tudok kimenni az ajtón. Nem tudok kimenni az ajtón. Nem tudok bemenni egy terembe. Nem tudok bemenni egy terembe. Nem tudok válaszolni egy kérdésre. Nem tudok válaszolni sok kérdésre. Nem tudok válaszolni minden kérdésre. Nem tudok válaszolni egy kérdésre sem.

Imre Dóra

Melletted

Egy kedves házaspárnak

 

Nem volt könnyű, de elindultam,

Az utamon sohasem gondoltam,

Hogyha valahol egyszer megállok,

Ott nem leszek többé magányos.

Csak reméltem.

 

Mennyi ember, mennyi emlék,

Mennyi szó, mit nem tűr festék,

Mennyi csalódás és boldogság,

Egy sodródó otthontalanság.

Ennek vége. Ideértem.

 

Mit is mondhatnék most neked?

Boldog és gondtalan életet,

Nem feltétlen ígérhetek,

Hiszen hullámok lehetnek.

És jönnek.

 

Hogy mit is ígérhetek neked?

Leszek a függöny, ha a nap zavarja a szemed,

Leszek a gyógyszer, ha elmegy az eszed,

Leszek a párna, ha könnycseppet morzsolnál,

Leszek a váll, ha nehéz súlyt tartanál.

Leszek a kabát, ha nagyon eláznál,

Leszek a pohár, ha megszomjaznál.

Leszek a kar, mi átölel, ha félnél,

Leszek az élet, ha bármit is kérnél.

Leszek a csend, ha magányra vágynál.

Leszek a kávé, ha egyszer elfáradnál,

Leszek a hős, ki elkap, ha zuhannál,

Leszek a fül, ha éppen panaszkodnál,

Leszek az ágy, ha szerelmet akarnál.

Leszek az otthon, ha meleget szeretnél,

Leszek a szülő, ha babát nevelgetnél.

Leszek az irány, ha nagyon eltévednél,

Leszek a fény, ha a sötétbe mennél.

Leszek a szem, ha valamit nem látnál,

Leszek az álom, ha nagyon elfáradnál.

Leszek a megbocsátás, ha néha hibáznál.

Leszek a remény, amikor már feladnál(d).

Leszek a hűség, ha biztos pontra vágynál,

Leszek a féltés, ha rossz úton járnál.

Leszek a hit, ha magadban nem hinnél,

Leszek a jókedv, ha mélypontra kerülnél.

Leszek a bot, ha rám támaszkodnál,

Leszek a szemüveg, ha tisztán már nem látnál.

Leszek a vérnyomáscsökkentő, ha ideges lennél,

Leszek az inzulin, ha túl sok cukrot ennél,

Leszek a Kosmodisk, ha meggörbülnél,

Leszek a tükör, ha önmagadba néznél.

Leszek az öröm, ha máshol már nem lelnél.

Leszek a Nivea, ha ráncosodnál,

De az én szememben szebb vagy a világnál.

 

Hogy mit is adhatok, ezek után neked?

Egy életen át fogom majd a kezed.

 

////

Harmincöt év elmúlt

S köztetek még mindig érződik a szeretet

Én ezeket tanultam tőletek

Drága jó szüleim, itt vagyok veletek

Köszönöm nektek ezt az életet.

Párás szemmel nézem a régi képeket,

Kívánok nektek hosszú, boldog életet!

 

Imre Dóra, Mátyus Arnold

Kép: Holman Bea

Vetkőzés

Szabadvers vagy életkép

Egyedül vagyok
Magamba zárva
„Miért csinálod ezt?
Miért szereted őt?
Akkor te senki nem szeretsz igazán
Ha szeretnéd, nem lenne más
Nem szórnád szét az energiát
Akkor boldog lennél
Ezt kellene csinálnod
Ezt kellett volna csinálnod”

Érted, amit mondok?
Nem.
/Az „a” betű nem működik/

Nekem más
Máshogy
Nem ez
Nem csak ez
Nem elég
Oszthatatlan magány
Borbély Szilárdnak igaza van

Magamba zárva
Ezért számíthatok csak magamra?
Eleve elrendelés?
Akkor minek próbálkozom?
Miért nem tudom megosztani?
Nemhogy gondolatot, magamat sem

Ennyit gondolt: asdlkkdsaslkdhja
Mindent
Ennyit mondott: asd
Semmit


Szóban nem lehet kifejezni
Lehetetlen
Értetlenség
Meghökkenés
Művészet kell
Meghökkenés
Értetlenség
Lehetetlen

Miért nem magunkról beszélünk?
Miért filozófiai eszmékben mondjuk?
Hol van itt a személyesség? Egyszeriség, egyediség?
Mi ebben a megismételhetetlen?
Semmi.

Miért hallgatok négy órát, olyat, amire nem vagyok kíváncsi?

Most azt hiszed szeretsz
Azt hiszed örökké
Nem te vagy az első
Segíteni akarsz
De ha lenézel a mélybe
Menekülni fogsz
Megunod a saját tehetetlenségedet
És elmész
Ebben nincs semmi kivételes
Ezen nem segítenek az elvek, eszmék
Ez valami más
Amit te nem ismersz
Csupán könyvekben olvashatod

A mélyben nincs semmi szép, de ha van is
Lényegtelen
Semmitmondó
Értelmetlen
Bent vagyok

Szavaim többsége nem ér fel a mély tetejére
Nem ér el téged
Nem látsz
El vagyok rejtve
Belül

Újra megpróbálom
Ennyit gondolt: lkjhskkajshhsjs
Mindent
Ennyit mondott: lkj
Semmit

Nem akarom ezt
Szavaimat nem hallod
Itt lent
Itt vagyok
Lent

Nemhogy a ruháim, a testem takar ki
Levenni mindkettőt
Teljes megadás
Meztelenség
Kívül
Belül

Leveszem a ruháimat
Leveszem a bőrömet
Hogy közelebb jussak magamhoz
Hogy megláss
Mindent félreteszek
Ez lenne az önfeláldozás?

Nem veszed észre sebhelyeim
Levettem a bőrömet
Levetkőztem
Előtted dobog a szívem
Megérinthetnéd, ha akarnád

Ennyit gondolt: pélkokjsjsss
Mindent
Ennyit mondott: pél
Semmit

Félve mondom ezeket neked
Hülyének nézel
Értetlenül állsz
Minek vetkőztem le?

Stagnálás
Nem történik semmi
Nem történt semmi
Megmentelek a stagnálástól
Menj el
Keress valakit, aki megfogadja hasznos tanácsaid
Aki meghallgatja nagyon fontos mondandód

A belsőmet akartam látni
Nem tudok több felkiáltójelet tenni a mondat végére
Nem érzed az írásjeleket
Érted, amit mondok?
Nem.

Imre Dóra

Fotó: Taxcollection – GuyHelpner, ThomasLeeroy

Interjú Ábel Stella színművésszel

Hogyan mutatnád be magad az olvasóknak?

Hűha. Ábel Stella voltam, vagyok és remélem még leszek is. Idén diplomáztam a Színház- és Filmművészeti Egyetem prózai színművész szakán. Jelenleg Liverpoolban élek.

Mikor tudatosult benned, hogy a  színészettel szeretnél foglalkozni?

Amikor kicsi voltam, ha filmet néztem utána a fürdőszobában fogmosás közben mindig elképzeltem, eljátszottam, hogy én is ott vagyok a történetben. Érdekeltek a szereplők filmbeli foglalkozásai, csak aztán szép lassan rájöttem, hogy ennyi szakmát nem lehet megtanulni egyszerre, illetve, hogy a színészek is csak eljátsszák a filmben. Miért ne lehetnék akkor én is “filmszerepvész” (mert nem tudtam hogyan mondják a filmszínészt…)? Hiszen akkor annyi minden lehetek majd, hogy soha többé nem fogok unatkozni!

Fotó: Leo N. Pinter – @leonpinter

Egyenes út vezetett el idáig?

Hát ez az út minden csak nem egyenes. Inkább akkor már görbe. Louis Armstrongnak és Velma Middletonnak van a Saint Louis Blues c. száma. Abban találkoztam először a “bumpy road” kifejezéssel. Azt hiszem “bumpy road” vezetett el idáig, illetve továbbra is vezet.  

Úgy is mondhatnám: minden egyes lehetőségért keményen megküzdöttem. Nem nagyon repültek a sült galambok. Ha repültek is, le kellett őket vadászni.

Mi a legmeghatározóbb élményed az egyetemi  5 év alatt?

Sokk-szerű boldogság a felvételi. Nem hiszed el, hogy éppen te, éppen akkor egyfajta kiváltságos helyzetbe kerülsz. Ezt persze ugyanolyan nehéz feldolgozni, mint bármilyen más sokk-élményt.

Elvégezni sajnos most, a Covid alatt sikerült… Szerintem ezt nem kell bemutatni, hogy milyen. A diplomaosztó viszont szerencsére személyesen ment le a Vígszínházban. Pozitív energiákkal jöttem haza erre az alkalomra Angliából. Ez tudatosította bennem, hogy jelenleg jó helyen vagyok. Persze Marton László, osztályfőnököm, mesterem nélkül diplomázni a legfinomabban szólva is pocsék volt.

Az egyik legmeghatározóbb élmény számomra a Szegedi Szabadtéris Rómeó és Júlia utáni koncertünk a zenekarral (Márkos Berci féle R&J Band feat. a szegedi fúvós srácok, Miklós Szilveszter és mi négyen csajok az osztályból), ami az Ódry Színpadon, a Színházak éjszakáján volt megtartva. Akkor éreztem először, hogy lehet, hogy mégis tudok valamennyire énekelni. Vagyis megoldani “szineművészettel”. Szóval ahogy lejöttünk a színpadról, ugrottak az emberek a nyakunkba, mint a rocksztároknak.

Egy másik hasonló katarzis, a Kovács D. Dani rendezte Marat/Sade bemutató volt, amelyben Charlotte Corday-t játszottam, Dino Benjamin osztálytársam pedig Marat-ot. A Vas utca másik oldalán állt a kilométeres sor, rengetegen be sem jutottak az előadásra. Kíváncsiak voltak ránk és ez csodás! Szintén Színázak éjszakája, szintén Ódry.

Egy egyetemen kívüli legmeghatározóbb munka, pedig idén, Brazíliában volt, egy Rodrix nevű énekes videoklippjében én voltam a lány akiről énekel. Két hét Brazília. Pont, tök véletlenül a karnevál alatt. Úgy néz ki, hogy ez a meló még nem ért véget. Ha minden igaz akkor az első albumán én leszek az állandó szőke. Ha a covid is úgy akarja.

Fotó (werk): Andrew J. Nance

Mit gondolsz mi a legnehezebb a színházi hivatásban?

2020-ban szerintem ez a kérdés egy teljesen szokatlan, új választ követel. Túl nagy változáson megy most keresztül az egész világ, aminek sajnos minden művészeti ág az áldozatául esett, nem csak a színház. Azt érzem, hogy ebben a pillanatban, ebben az évben, ebben a jelenlegi helyzetben az embereknek sajnos a művészetekre van a legkisebb szükségük. Hónapok óta csak a Netflix volt az egyetlen fogalom amit az ismerőseimtől hallottam, ami művészetet tartalmaz. Ott is többnyire a “sorik” meg a “doksik”. Félelmetes belegondolni. Azt feldolgozni, hogy csak streamelve vagy maszkban ülve, mindenféle hülye covidbiztos módszerrel lehet színházat vagy filmet csinálni, nagyon nehéz. Az online…online…online…kiállításokról, maszkban énekelt koncertekről nem is beszélve…

Itt Liverpoolban, a napokban azon nevettünk, hogy a 2020-as filmek filmtörténeti jellemzője majd a ‘social distancing megoldás’ lesz, vagyis keresve sem találsz majd csók vagy szexjeleneteket. (Hihihihahaha.)

Egyébként hiányzik nagyon a valóság. Nem bírom tovább a képernyőt.

Fotó: Alessandro Nobili – @budapest_portraits

Melyik az a darab, amit a legjobban szerettél játszani és miért? 

Hedda Gabler. Azt mondják, hogy nehézségében ez a “női Hamlet”. Egy hatalmas kihívás. Csak egyszer volt alkalmam eljátszani pont március elején, az utolsó pillanatban, a covid előtt. Muszáj, hogy Hedda még egyszer valamikor szembejöjjön velem.

Mit gondolsz a sok év színház hogyan hatott az önismeretedre? 

És itt visszatérek a legnehezebb pontra. Csinálni, csinálni, soha nem feladni.

Fotó: Köő Adrien

Ösztöndíjat kaptál Angliába. Mik a terveid a jövőre nézve?

Azt éreztem, hogy a három év színész II. És az öt év egyetem után muszáj kimennem külföldre. Az angolt és a német nyelveket beszélem, ezért Anglia, eredetileg a Birmingham Conservatoire volt a terv szeptembertől, azonban az utolsó pillanatban kaptam meg az infót, hogy nem fogadnak külföldi hallgatókat az első szemeszterben. Így a liverpooli színész barátaim segítettek, hogy kijöhessek és dolgozhassak velük. Most a covid miatt ez ugye nehezen indult be, mert újra bezártak vagy ki se nyitottak a helyek… Viszont, a kiejtésemet folyamatosan csiszoljuk, hangosan olvasunk könyveket, illetve amint a helyzet engedi benne leszek majd két kisfilmben. Januártól pedig a Birmingham Conservatoire-ban folytatom.

Rengeteg önbizalmat ad egy ilyen típusú nyitott, egyéncentrikus kultúra. Sokat fejlődtem magabiztosságban, önértékelésben, a legpozitívabb értelemben.

Számít-e, hogy éjszaka van vagy nappal? Mikor tudsz produktívabban, kreatívabban alkotni?

A tavaszi karantén alatt, illetve jelenleg itt Liverpoolban is volt két hét a Magyarországról való visszautazás miatt, illetve most van egy újabb lockdown itt Észak-Angliában… Szóval, hogy az utóbbi hónapokban teljesen felborult a biológiai órám. Nem tudok aludni, nem bírok felkelni. Többnyire viszont megmaradt az éjjeli aktivitásom. Egész életemben érdekes módon rossz alvó voltam. Mindig éjszaka volt a legproduktívabb az agyam, sőt az egész testem. Számomra a reggel az émelygés, az éjszaka pedig az összes “világmegváltó gondolat”. (Megint hihihihahaha.)

Hogy iszod a kávét?

Ohh…Dupla eszpresszót. Kizárólag Feketén.

Hogyan jellemeznéd magad három szóban?

Ábel Stella leszek.

Fotó (werk): Andrea Afonso (Balról: Icaro N. Silva, Ábel Stella, Rodrix)

Borítókép fotó: Shawn John – @eyekatchafoto