Szomorúság s árnyék vonta be a fákatA Gecsemané kert csendje sikoltozott.Némán álltak körüle a bokrokLélekből sóhajtva, Ő csak imádkozott. Egyedül borult némán, le a földre,Arca megtört, könnyei hullanak.Lelki viaskodás virít messzi rólaKarjai, vállai bánattól roskanak. Magára maradt, ki mindenkin segítettKi meggyógyított bénát és vakot!Egyedül, elhagyva, magányosan, némán.Kifosztva állt ő, ki mindig csak adott. Követői sehol, messzebb alszanak márHiába igértek, gyenge az akaratVele imádkozni egy sem maradt ott, lámnincsenek tettek, csak az üres szavak. Mozgolódás támad, kemény léptek döngnekkatonák érkeznek, mint vérre vágyó vad!Judás is velük van, mosollyal közelítS Jézus arcára áruló csókot ad. Megkötözik kezét, rabosítva viszikHelyében a csönd és …
Címke
Megjelenítés: 1 -1 / 1 eredmények