HP az író

Jó, elolvastam a Halál kilovagolt Perzsiából. Jó könyv, szerintem teljesíti mindazt, ami egy irodalmi alkotás feladata. Bemutatja milyennek kellene lennie a világnak. Elég közel ment a témájához szerző. Hajnóczy a soknevű személyiség, a furcsa hányattatott sorsú szerző. Alkoholista. Így maradt meg, minden fellelhető róla szóló cikk, erről beszél. Alkoholista író. „Alkoholizmusa bár komoly volt, de miután fröccsel gondozta, mégis szelíd.” Alkoholista író. Mintha fontos lenne. Nem attól leszel író, hogy alkoholista vagy. Alighanem másról van itt szó. HP nem volt a kánon része – noha témája érdekes, személyes, de mégis mindenki számára jelent valamit, ami több, mint egyszerű leselkedés valaki intim magánéletébe, sokkal több annál, a megírás módja kellően írói, szemléletes és kimeríti a tárgyát.

Író alighanem – és főképp manapság – nem attól lesz valaki, hogy megjelentetik a könyveid, hanem attól a cinkos félmosolytól, amit a beavatottak egymásra vetnek, miközben elfogadják az ösztöndíjakat és támogatásokat – sejtetve azt, hogy nem tartoznak ők „oda”, csak elfogadják, ez így megy, és a tehetség megérdemli ezt, de saját duplafenekű megközelítésükben már önmagukat sem ismerik ki -fel vagy-meg – de nem, nem lépnek át egy határt, sem a saját, sem írói létezésük során.

Barátságosak, kockázatmentes kisprózák. Olyan kiszólásokkal, amik nem igényelnek manapság különösebb bátorságot, viszont ismét a bennfentes összekacsintás részei azok. Ilyen van ma sok. Vagy persze nyíltan elfogadja, amit kap, mert „oda „tartozik és hiszen tehetséges.

Szerintem az utolsó alkalmasan társadalmi köz -és szépírónak Fejes Endre tekinthető, Krasznahorkai még, aki bírja és olvassa, ott sem lehet kétség, de nekem ő nagyon tudományos – ám nagyon jó – de nem a velem élő világ.

A nagyon tehetségesek nem ettől lesznek írók. Ilyen elég kevés van. Eszterházyt semmiképpen ne feledjük el, semmilyen értelemben.

Nem elegendő komilfó írónak lenni, meg kell nyilvánulni valahogyan, ami több mint pár – sok – sor magyar nyelvű szöveg, több mint néhány egyszerű gondolatroham nem végig vezetve, több mint a tudományosan kezelt és hatásában előre mérlegre tett válaszok és kommunikációk sora.

Mindegy, mint mond utólag, az számít mit ír – pontosabban az, amit én ebbe belegondolok.

Hajnóczy alkoholista maradt – és író – szerintem és nekem író. És igen, meg kell halni ahhoz valamiben, ami durva és embertelen, hogy elhiggyem, komolyan gondolta, és ezért szeretem.

Szövegeiben felismerni vélem a kort, és önmagam.

 

Brunner Tamás

Fotó: Imre Dóra