Bizonyára emlékeznek, amikor arról beszéltem, hogy beiratkoztam egy tanfolyamra. Az volt a neve, hogy: Hatszáz szóval magyarul, magyaroknak. Szerintem sok. Kevesebb is elég.
Nekem bevált.
Sokat tanultam.
Főleg emberileg.
Meg az életről.
Meg a rokonaimról is megtudtam ezt azt. Ez később volt. Bár sohasem késő. Igen, anyámról is.
Összejöttünk vagy húszan.
Az IQ 130.
Nem egyenként.
Engem nem számítva.
Bár a végére már…
Nem tudom, a többieknek mire kellett a tanfolyam.
Utóbb rájöttem.
Láttam őket a TV-ben. Kit itt, kit ott. Ne gondolják, hogy csak a mikrofon rosszabbik végén. Nem ám.
Elöl frontálisan egy magas szőke. Azt hiszem, férfi, de nem biztos. Nem is fontos.
Tanított minket. Ittuk a szavait. Szavakat mondott, ezt utána kellett mondani. Az első szót nem mondtam utána, a következő hetet sem. Pedig szerepelt benne Isten is, meg valakinek a mamája.
Kiderült, nem is kellett még, ez nem a lecke, csak belerúgott a szék lábába.
Azért jól megjegyeztem, fakultative, később még hasznát veszem.
A szőke lehiggadt, és sorolta: szék, citrom, kutya, macska, pulyka, árnyék, ló.
Fog ez menni, mondtam utána: lócitrom, árnyék-szék, macska-jaj.
Mondta tovább: foglal, reked, tart, tojás, fazék
Remek: székfoglaló, sőt, árnyékszékfoglaló.
Az egyik celebképzős rám mordult. Kuss!
Ez dánul van – mondom neki,- azt jelenti, szűz vagyok.
Kiesett a xanax a szájából…
A szőke nem hagyja abba: szent, tol, húz, ház, harap.
Nekem sem kell több. Az osztálytársaim szóismétlő morajába magam is beleduruzsoltam. Imígyen:
Lócitrompótló,
árnyékszékrekedés,
pulykatojástartó,
tiszti-kaszinó-tojás,
huzatol, tolltartó, tartótiszt, tiszttartó, szék-ház-tartás, tartótiszt-harapás, kutyaszőr, szőrmentén, ló-zung, zu(n)g-a Volga,
szentfazék-tartó-tok,
Ez az, tudom már, ez lehetne kolostori cella is, laticellel, vagy a nélkül! Lati-cella!
A szomszédom elővett egy pillangókést. Ekkor történt említés a mamáról is.
Azért se hagytam abba, én nem félek, csakazértis Dongó!
Erre járt Latic Ella,
nála volt laticelje,
szerettem Latic Ellát,
használtuk laticeljét.
Már sokan rosszallóan néztek, a pillangókéses szeme résnyire szűkült. Gondoltam, kitágítom a látószögét.
Belevágtam, mielőtt belém vágott volna.
Egy pulykatojás ábrázatú szentfazék
Olykor szőrmentén tiszti kaszinóba járt
Ott csuháját ledobva táncolt és énekelt,
Tonet-szék-rekedését így indítva meg
A kés kiesett a padtársam kezéből, és sírni kezdett. Több sem kellett nekem. Egy kis történelmi leckével folytattam.
A Volga mentén a tartótiszt-harapást nem lehet szőrével gyógyítani,
a székházfoglaló után a tiéd csak a macska-jaj marad,
és másnap bizony lócitrompótlónak érzed majd magad.
A szőke ezt valamiért magára vette, és ajtót mutatott. „Fel is út le is út” mondta.
Ez a haladók leckéje – mondtam,- és elmentemben még döftem rajta egyet.
Jobb ma egy lózung, mint holnap egy tiszti-kaszinó-tojás.
A szomszédomnak leesett az álla. Én lehajoltam, majd emelt fővel távoztam.
Végem
BT