hajnali vers

éjszaka, fél három felé   pozsgás ujjammal fúrok lyukat a földbe nem jó szerszám, hajítófát sem ér de nem bánom, csak túrok körbe-körbe gyenge körmöm mellett kiserken a vér   harapás nyomom saját karomban sajog és félek a haláltól gyakran percekig egy lóval cserélnék zablát, min rághatok de csak a kék neon mi idegemen perceg itt   hamvas és bársonyos szavakkal szám dadog egy bányamély gondolat zaklat, háborít ha kimondom százszor, vétkes nem vagyok eltűnnek az álmok, és vérem nem veszik   freez