Feneketlen kút a lelkem Benne vannak negyvenketten Sok ember a vizet hordja, Hogy színültig legyen hajnalra Aztán viszont jön a bánat Mert reggelre mind kiszárad Feneketlen kút a vágyam, Benne rekedtek egy páran A kút, amely mindig szomjas, Vigyázz, mert megbotolhatsz Mindent elnyelő örvény a lelke, Éhezik a magán kívülre Legyen az tárgy, dolog, ember Megtörtént ez már ezerszer Vágy az önmagán kívülre Vágy a többletjelentésre Elhagyni az E/1-et Hogy veled együtt útra keljek Belőled írjak történetet Te adod majd az ihletet Magammal nem lehet már bírni Erről már nem tudok írni Vágyam egyre többet akar, Majdnem mindent el is …
