Senki sem tudja hová lesznek az emlékeink, senki sem tudja hová bújnak el, azt sem tudja senki, valóságosak-e, vagy csak az ingerület szikrázó villanásai keltette, soha sem volt képek. Emlékszel? Emlékszel? Nem, az nem úgy volt, és nem is ott. Most hol vagyok, hol lehetek? Egy díszlet nélküli hely, egy címzés nélküli levél. Egy alany nélküli mondat. És este lett megint és reggel lett megint. Keresem a házakat, a régi tereket a buta szokásokat, reggeli ízeket, az én hibám, az én hibám lehet hogy sehol, sehol nincsenek és este lett megint az este búcsút int az este búcsút int a …
