elválás

Franc Prox Számolom számtalan óráját a kéjnek, A nap alászáll, mi vágunk neki az éjnek. Nimfa és faun táncát lejtjük ketten, Kacagunk kéz-kézben a rengetegben. Lágy szellő emel fel, én lentről leslek, Ígéred, mindjárt jösz, én kiáltom: Szeretlek! De téged a szél ölel, repít, s el nem enged, Te sem vágysz többé le, feledve hevünket.  Szívemnek sajgása sírássá oldódik, Fájdalmam szememből lassan távozik.  … Könnyeimet a  hajnali harmat kimosta szememből, Leteszem lábad elé, vagy vedd el kezemből. Igazgyöngyök, a tieid, tégy velük, mit akarsz. Dobd a sárba vagy tedd ládikába, többé fel nem kavarsz…