A szőlőkunyhó nagyságú ház előtt guggolt, virágos szoknyája körbetakarta az őszi dértől fényes homokot. A rideg novemberi szél ősz fürtjeit sodorta a homlokán, a vékony szárú pipából apró füstfolyamok szálltak a tetőt fedő nádkévékre. A szőlőtőkéken még cirpeltek a száraz és bordó, halni készülő levelek, a ház oldalához rőzsekazal támasztéka dőlt, a téli tüzelő egy része. Nem igazán adott nagy meleget az apró kályhában, de az étel megfőtt nála és a gőzzel együtt jól bemelegítette a vastag vert vályogfalakat. A ház tömör nyitott faajtaja mögött még szuszogott az élet, tizenegy kis lélek aludta az angyalok álmát, az anya felállt, vastag …
