Csak nézem a holdat, ami rám tekint sandán. Várja a szavam, hogy szóljon a szám, szépet, édeset. Vagy tán kérdően ragyog felém? Mit akarok én? Titkosan nevet, körülötte felhők és egek. Mert ő már tudja, hisz nincs rajta se gúny, se kalap. Hogy ezek csak szavak? De szépek! És remélek békét s csodálatos képet! Amint este kiülünk páran. Párom, gyermekeim és még jó néhányan. Lessük fényes arcod! Hisz te látod mi volt, mi lesz a földön. Mert ami most van, az nem más, mint börtön! Mindennek te vagy a kulcsa, te hatalmas, titkos és furcsa! Mégis, ha mereng az ember, …
