Edit Content
Click on the Edit Content button to edit/add the content.

Kilátástalan élethelyzetek

Lucy Campbell art

A krízisekről

A krízishelyzet egy lélektanilag kritikus állapot, amely a személy számára érzelmileg hangsúlyos, kiemelten fontos az adott időszakban, nem elkerülhető, az egyén kénytelen szembenézni vele, de a szokásos problémamegoldó eszközökkel a személy számára nem leküzdhető (Caplan, 1964).

A kríziseket két csoportra oszthatjuk: normatív krízisek (Erikson, 1950) és paranormatív (akcidentális krízisek). Az első a fejlődés velejárója, meghatározott életkorban, kiszámíthatóan történik (serdülőkori, életközépi, időskori krízis) és egy magasabb fejlettségi szintre érünk, ha sikeresen megküzdünk vele. A paranormatív krízisek eleme a tárgyvesztés, ami lehet egy érzelmileg kitüntetett személy, helyzet, érzés vagy dolog.

Az egyén védekezni próbál ellenük, ami, ha sikeres, akkor gazdagodnak a problémamegoldó stratégiái, módszerei, azonban, ha nem sikerül, akkor különböző tünetek jelentkezhetnek (alvászavar, agresszió, szorongás, evészavar, valamilyen függőség vagy öngyilkossági késztetések).

Minden emberi veszteség – típusától függetlenül gyászmunkával jár. Melynek szakaszai: tagadás, alkudozás, düh, depresszió, elfogadás/beletörődés.

A krízis szakaszai: sokk fázis (tehetetlenség érzése, tagadás, elutasítás), tárgyvesztés tudatosítása (szorongás, testi panaszok, rettegés, nyugtalanság), felépülés (tünetek enyhülnek, tárgykapcsolatok alakulnak).

A megküzdés (Lazarus, 1966)

Olyan mechanizmusok, amelyek segítségével a stressz, feszültség mérsékelhető. Két típusa van, az egyik a problémaközpontú, a másik az érzelemközpontú megküzdés.Az elsőnél magára a feladatra koncentrálunk, a problémát elemezzük és megpróbálunk vagy a helyzeten (kifelé irányuló) vagy önmagunkon változtatni (befelé irányuló).

Ha nem sikerül a problémával megküzdenünk külső vagy belső okok miatt, akkor az érzelemközpontú megküzdéshez fordulunk, ami nem a probléma megoldására, hanem az érzelmeink enyhítésére szolgál. Ilyenkor választhatunk különböző formákat, amik csökkentik feszültségünket és elterelik a figyelmet a helyzetről (testmozgás, munkába temetkezés, alkoholizálás, drogok fogyasztása, érzelmi támasz keresése barátoknál vagy a szublimáció-művészet, alkotás). A helyzetet elnyomhatjuk magunkban és elhárító mechanizmusként a meg nem történtté tevés is jelentkezhet.

Az öngyilkosságról

Az öngyilkossági statisztikákban felfedezhetőek bizonyos szabályszerűségek (Buda, 2011). A hét napjai közül hétfőn a leggyakoribbak az öngyilkosságok, valamint januártól júniusig növekedést, utána pedig csökkenést mutatnak.

Az öngyilkosság folyamatának három kritériuma van a szakirodalom szerint. Az első az, hogy a személyt a meghalás tudatos szándéka vezérli, másodszor elképzel egy módszert, amelyet megfelelőnek talál élete kioltására, harmadszor pedig az adott módszer cselekvéssémáját végrehajtja.

Aktív öngyilkossági magatartásnak nevezik, ha a személy a tettet végrehajtja az elképzelt séma alapján. Passzív öngyilkossági magatartás, ha a személy csupán a fantáziájában hajtja végre a cselekvést. Bizonytalan öngyilkossági magatartásnak pedig azt nevezzük, ha az öngyilkosság szándéka nem teljesen egyértelmű, ilyenkor önkárosító magatartásforma alakulhat ki (életvitelszerűen olyan cselekvést folytat, ami kémiai vagy egyéb szenvedélyekhez kapcsolódik – alkoholizmus, dohányzás, túlzott evés, kockázatkereső magatartás).

Serdülőkori öngyilkosság:

A serdülőkor a lelki életben kritikus periódusnak számít, hiszen átmenetet képes a gyermekkor és felnőttkor között. Ilyenkor tisztázódnak az identitással kapcsolatos kérdések, a különböző helyzetekben történő önmeghatározás, az ellentmondások integrálása. Ez egy normatív fejlődési krízisnek számít, azonban könnyen akcidentális krízissé változhat. Melynek rizikófaktorai a gyermekkori traumatikus történések, a család belső egyensúlyának zavarai, a kortárscsoportok elvárásai (kortársbántalmazás).

Ebben az életszakaszban különböző krízisek jelenhetnek meg a teljesítménnyel, a szociális beilleszkedéssel, az autoritással kapcsolatban, sikertelen megküzdés esetén megjelenhet a depresszió és az öngyilkosság is.

Cry for Help – azaz, az öngyilkossági közlések

Az öngyilkossági szándék megszületését a személy valamilyen módon általában tudatja a környezetével, ezt lehet nyíltan, fenyegetés vagy zsarolás formájában is, melynek célja a segítségkérés. A személyiségben ilyenkor ellentétes, ambivalens pszichés erős működnek. Ha a környezet észleli és empatikus módon kezeli a jelzéseket, sikerülhet a visszatérés az állapotból.

Az öngyilkosságot megelőző pszichés állapot (Ringel, 1969)

Minden öngyilkosságot más lélektani problémák váltanak ki, de mindegyik előtt azonosítható egy lélektani konstelláció, amelyet öngyilkossági triásznak neveznek (Buda, 2001).

  1. A személyiség beszűkül (az érzelmek sablonossá válnak, a személy feladja emberi kapcsolatait, a felfogóképesség egyirányúvá válik, elveszti motivációját a dolgok iránt és fokozatosan feladja korábbi értékeit)
  2. Az agresszió kifejezés gátlás alá kerül (indulatkitörések, túlzott bűntudat, fokozatosan növekvő belső feszültség)
  3. A külvilágtól elvont pszichés energiák a fantáziavilágot szállják meg (a személy tudatában megszületik a megoldás, ami az életből való kilépés képeiben jelenik meg, vágyfantáziák formájában)

Statisztika Magyarországon

Egy nemzetközi vizsgálatban (SEYLE) a következő eredmények születtek a magyar mintán (Wasserman, 2010). A serdülők 7%-nál vetették fel a kérdőívek a depresszió gyanúját, a magyar fiatalok 12,69%-a kívánta a saját halálát a vizsgálatot megelőző két hétben, 0,31%-uk gondolt arra, hogy véget vet az életének és 3,07%-uk tervet is kovácsolt ennek végrehajtására.

A vizsgálatban a serdülők 42%-a ítélte úgy, hogy szüleitől nem kap segítséget a fontos döntések meghozatalában, nem veszik figyelembe a véleményüket és nem beszélgetnek velük eleget.

Egy 2010-es felmérés szerint a 15 és 24 év közötti fiatalos között az öngyilkosság első helyen szerepel a halálokok között, ami az összes halálok 21,4%-a, ez további népegészségügyi kérdéseket vet fel. Nagyobb hangsúlyt kellene fektetni a prevencióra és a jelenség mihamarabbi észrevételére érzékenyíteni a pedagógusokat, a szüléket, a kortársakat és a társadalmat.

Hogy sok-e ez a szám vagy kevés? Szerintem nagyon sok.

Kultúrtörténeti munkák statisztikái alapján az öngyilkossági hajlandóság Angliában és Franciaországban volt magas a 17-18. században, majd egy határozott keletre terjedés figyelhető meg. Magyarország már igen magas öngyilkossági rátákkal rendelkezett a 20. században is, valamint az 1968-1987 közötti két évtizedben a szomorú világranglista élén állt többnyire.

Érdekes magyarországi adat, hogy vannak olyan területek, ahol gyakrabban és rendszeresebben fordulnak elő öngyilkosságok, mint máshol. Az önpusztítás az ország délkeleti részében a legnagyobb (Bács-Kiskun, Békés, Hajdú-Bihar és Csongrád megye), a nyugatiban pedig alacsonyabb (Győr-Moson-Sopron, Vas és Zala megye).

A befejezett öngyilkosságok búcsúlevelei (Máténé, 2009)

A személyes dokumentumok speciális fajtái a búcsúlevelek. Egy vizsgálat befejezett öngyilkosságok búcsúleveleit elemezték, összesen 919 személy adatait jegyezték fel, akik 1994 és 2002 között követettek el befejezett öngyilkosságot Hajdú-Bihar megyében. A mintában 247 búcsúlevél került, melyet összesen 194 személy hagyott hátra a fent említett mintából.

Az elkövetési módokat három csoportra osztották: violens (akasztás, magas hegyről leugrás, lőfegyver általi, vonat alá ugrás, áram általi, tűzhalál, vízbefojtás, érfelmetszéssel), nem violens (gyógyszer, gázmérgezés, méreg) és kombinált (egynél több módszert is alkalmazott élete kioltásához).

Ebben a mintában (194 fő), 68% férfi és 32% nő található. Itt az általános tendencia érvényesül, mely szerint a férfiak gyakrabban követnek el befejezett öngyilkosságot.

A szakirodalom szerint az emberek inkább erőszakosabb módot választanak életük kioltásához, hogy minél kevesebb legyen a túlélés esélye. A violens módszerválasztáson belül az akasztás a legtöbbször választott módszer, a gyógyszermérgezés pedig a nemviolens módszereknél.

Ebben a vizsgálatban is az akasztás és a gyógyszermérgezés volt a legválasztottabb halálnem a minta 84-2%-ában. Ez követően a méreg általi halál (10,5%), valamint a kiugrás (6,6%) található a listán.

A nemek közötti eloszlásban azt találták, hogy a férfiak és a nők egyaránt inkább az erőszakos halálnemeket választják, azonban a nők nagyobb százalékban választanak nem violens öngyilkossági módot. Életkor szerint a leginkább veszélyeztetettebb időszak a 35-44 éves kor közötti időszak világszinten, mindkét nem esetében, illetve 70 éves kortól megfigyelhető egy folyamatos emelkedés.

A statisztikán kívül a búcsúlevelek tartalmát is elemezték, ezeket különböző kategóriákba osztották.

A kategóriák meghatározása után motívumokat azonosítottak Maris és munkatársai 2000-es leírásának megfelelően hozták létre. Ezek jelentik az öngyilkosság elkövetésének mozgatórugóját.

A kategóriák bemutatása – a teljesség igénye nélkül (Máténé, 2009, 140-148.oldal)

Aggodalom: „Nagyon vizsgázzatok magatokra”

Ambivalencia: „Ti öltetek meg. Nagyon szeretlek benneteket.”

Anyagi probléma: „A tartozásaimat kifizetni nem tudom.”

Beszűkültség: „Ez az egyetlen megoldása szenvedésemnek.”

Bocsánatkérés: „Ne haragudjatok rám, amiért ezt tettem.”

Boldogtalanság: „Nincs örömöm semmi se az utóbbi években.”

Bosszú: „Kívánom, hogy 100 évig élj, ahogy szeretnéd, én pedig azt kívánom a sorstól, hogy olyan egyedül és elhagyatottan éld le a hátrelévő éveket, mint ahogy én éltem melletted.”

Bűntudatkeltés: „Kisfiam gyakran kérdezd meg anyádat miért nem élek én. Csak ő tudja erre a választ.”

Csalódottság: „Elfordultál tőlem, pedig szerettem volna segíteni.”

Elfáradás: „Úgy szeretnék végre pihenni, aludni.”

Egyszerű temetés: „Nem kell nagy felhajtás, egyszerű legyen a temetésem.”

Emlékezzetek rám:” Arra kérlek sose felejts el, maradjak meg az emlékezetedben.”

Felelőssé tevő: „Mondd meg anyádnak, hogy ezt neki köszönhetem.”

Halál utáni negatív énkép kérése: „Kopj az emlékemre.”

Hírt ne közöljetek: „Arra kérlek benneteket, hogy újságba ne tetessétek a híreimet.”

Jobb lesz ez így: „Ne sajnáljatok engem. Jobb lesz ez így már nekem.”

Jókívánság: „Boldogságot, egészséget kívánok nektek!”

Köszönet: „Köszönök, mindent, amit értem tettél!”

Lelki szenvedés: „Borzalmasan érzem magam a bőrömben.”

Szeretet: „Nagyon fontos vagy nekem.”

Tedd magad túl: „Józsikám, ne szomorkodj, éld az életedet!”


Teher vagyok: „Nem akarlak tovább terhelni benneteket, minek legyen tovább a nyakatokon, csak a baj van az ápolásommal.”

Temetésre vonatkozó utasítások általában: „Lapos sírkövet szeretnék, körben kis fehér virágokkal.”

Motívumok bemutatás (Máténé, 2009, 149-150.oldal)

Újraegyesülés: „Apuka halálát képtelen vagyok feldolgozni, inkább megyek utána.”


Pihenés: Pihenni akarok, aludni, elég volt a betegségből meg a fájdalomból.”


Újjászületés: Elmegyek oda, ahol könnyebb az élet és nekem is jobb lesz.”

Bosszú: „Mivel nem akarok börtönbe kerülni, a felgyülemlett agressziót inkább magam ellen fordítom.”


Megszabadulás: „Nekem nem sikerült még győznöm, soha semmiben. Nem találtam meg az utamat. Így élni nem lehet.”

Jóvátétel: „Én annyi mindenkinek ártottam és csak megnehezítettem az életét, hogy ezzel a tudattal képtelen vagyok élni tovább. A halálom talán könnyebbséget jelent nektek.”

A legtöbb búcsúlevélben a szeretet közlése volt (54,6%), valamint különböző utasítások kiadása (30,8%) és bocsánat az öngyilkosság miatt (29,1%).

A búcsúlevél egy intrapszichésen és interperszonálisan is meghatározott esemény, így a leveleknek is ilyen vonatkozásai vannak. A levél egyrészt elkötelezi a személyt a tett végrehajtása mellett, több levélben is ilyenkor győzködik magukat a személyek, hogy nincs más lehetőségük (ilyenkor a levél elsősorban önmaguknak szól). Interperszonális funkciójuk, hogy lehetőséget adnak az elköszönésre, valamint még egyszer lehetőségük van definiálni magukat és kapcsolatukat az adott emberrel.

Összeségében: Az öngyilkossági kísérletet, gondolatokat sokszor feltűnési viszketegségnek tekintik, nem hisznek az egyén szenvedésében, sem abban, hogy képes lenne megtenni. Azonban, ha megtörténik a befejezett öngyilkosság, akkor azt már tragédiának tekintjük és azt kívánjuk, bárcsak segíteni tudtunk volna neki, amíg szüksége volt rá. Nagyon fontos, hogyha valakin látod a fentebb leírt öngyilkossági triász jeleit vagy esetleg valaki megosztja veled az öngyilkossággal kapcsolatos gondolatait, akkor vedd komolyan! Ne kicsinyítsd le a szenvedését és ne bagatellizáld a problémát! Az egyik legjobb, amit tehetsz, hogy mellette vagy, meghallgatod türelmesen és megértéssel és segítesz neki tájékozódni, hogy hol kaphatna szakszerű segítséget! Figyeljünk egymásra!

Imre Dóra

Hivatkozások

Balázs, J. (2019). Öngyilkosság: Mentális rizikófaktorok és prevenciós lehetőségek, különös tekintettel a gyermek-és serdülőkorra. ELTE.

Hajduska, M. (2012). Krízislélektan. ELTE Eötvös Kiadó.

Hivatal, K.S. (2013). Az öngyilkosságok alakulása Magyarországon (1970-2010). Budapest.

Máténé, P. A. (2009). Befejezett öngyilkosságot elkövetett személyek búcsúleveleinek elemzése. Debreceni Egyetem.

Moksony, F. (2003). Születési régió és öngyilkosság: Létezik-e az önpusztítás terüli szubkultúrája?. Demográfia 46(2-3). 203-225.

Kiemelt kép forrása: Lucy Campbell Art