Januári interúalanyunk Billegéri Anna író, blogger, kaszkadőr. A beszélgetés apropója hamarosan megjelenő regénye.
Hogyan mutatnád be magad az olvasóknak?
Talán a legpontosabb kifejezés rám az, hogy: Két lábbal a földön járó művészlélek.
Az emberek fejében sokszor azok a téveszmék keringenek, hogy valaki vagy 3 méterrel a felhők felett járó megértetlen művészlélek vagy a racionalitás talaján taposó, felelősségteljes ember. Nehéz elképzelni, de én mindkettő vagyok egyszerre. Imádom az üzleti életet, a számokat, összelogisztikázni, megszervezni egy-egy munkát, emellett álmodozó is vagyok. Mintha a nap felében egy általam kitalált fantázia világban élnék, ahol határtalan kreativitással irányíthatom a karaktereim, főhőseim életét, a másik felében meg azon kattogok órák hosszat, hogy az üzleti életemben, a vállalkozásomban hogyan legyek jobb, még jobb és a legjobb.
A honlapodon kiemelted a nyilas jegyet, hogyan mutatkozik ez meg az életedben?
Szabad lélek vagyok, sokszor kontrollálhatatlan. Ha a fejembe veszek valamit, ha törik, ha szakad, de azt véghez viszem. Így volt ez a Delano trilógiával is. Évek óta tudtam, hogy ennek a történetnek meg kell születnie és minden egyes film, minden egyes meló, amit végeztem csak azt szolgálta, hogy ez a kezdet, ez az írói pályafutás létrejöhessen.
A kalandok nagyon fontosak az életemben, mintha a kreativitáshoz folyamatosan fel kéne tankolnom élményekből. Ezek sokszor vakmerő döntésekre késztetnek, de én imádom. Meghalnék, ha nem űzhetném az extrém sportjaimat, nem érezhetném rendszeresen a veszély közelségét. Erről szól az életem.
Több filmben is voltál kaszkadőr és rendező is. A kamera melyik oldalán érzed jobban magad?
A személyiségemből adódóan mindkettőn. Ha folyton csak egyik oldalán lennék a kamerának belefásulnék a monotóniába. Kell mindig az újabb kihívás. Ha hónapokig koordinátori, agymunkát végeztem a számítógép mögött, utána mindig az hajtott, hogy a következő meló más legyen. Ahol mozogni, alkotni, kaszkadőrködni, színészkedni kell. Szeretek szerepelni, és szeretem a szereplőket irányítani is.
Mesélsz kulisszatitkokat a forgatásokról?
Ha konkrét sztorikba belemennék, akkor három hétig itt ülnénk, így inkább elmesélem, hogy mik voltak az első benyomásaim sztárokról.
Tom Hanks-el az Inferno – ban forgattunk együtt. Amin leginkább megdöbbentem, hogy úgy nézett ki, mint egy 80 éves papa. Ezen felül akkora egója van, hogy egy szűk ajtón be sem férne az arca.
Luke Evans-el és Dakota Fanning-el az Alienistet forgattuk. Utóbbi hölgy nagyon aranyos, örökké mosolygó kedves lány, előbbi azonban amilyen szívdöglesztő, olyan tapló is egyaránt. Ő az a színész, aki elvárta az asszisztensétől, hogy tartsa a napernyőt felette és legyezze. De legalább jól néz ki, kár, hogy meleg.
Milla Jovovich-al egy Hon-kongi filmben dolgoztunk együtt, de a csaj olyan, mint egy hűtőszekrény. Hosszú hónapok során egy félmosolyt sem fedeztem fel az ajkán.
Scarlett Johannson-al a Marvel-Fekete özvegyet forgattuk és jó ideig fel sem ismertem a világ legtökéletesebb nőjeként számon tartott színésznőt. Ez lehet azért is fordulhatott elő, mert 180 centis magasságból nem tűnt fel a maga 160 centijével. A hangjára figyeltem fel először. Mivel nekem is mély, rekedtes hangom van, szeretem az ilyen nőket. A díszletben álltam és mögöttem hallottam egy nagyon szexi női hangot. Fogalmam sem volt, hogy ki az, ezért megfordultam. Helyesnek helyes Scarlett és nem kétséges, hogy a hangja az egyik legvonzóbb benne, de egyébként tökéletesen átlagos. Nem úgy ragyog, mint ahogy a fejünkben ezek az elérhetetlen Holywoodi sztárok élnek. A természete viszont tündéri. Nagyon kedves, nagyon aranyos és közvetlen. Kifejezetten kedveltem.
Arnold Schwarzeneggert az utolsó Terminátor filmben ismertem meg. Imádtam az ürgét. Akkora a szíve, mint egy utasszállító. Amikor csináltunk közös képet kiderült, hogy alacsonyabb nálam. Pedig azt hittem, hogy legalább két méteres a pasi. Pedig a 180-at is alulról súrolja.
Ben Barnes-al egy most készülő Netflixes sorozatot forgattunk. Ezt a rövid sztorit viszont el kell mesélnem. Sokszor találkoztunk a kaszkadőr edzőteremben és volt egy kedvenc pulcsim, aminek az elején ez a felirat állt: QUEEN, mint királynő. Miután már vagy harmadszor látta rajtam a Ben, elkezdett úgy hívni, hogy My Queen, mint Királynőm. Irultam, pirultam, totál levett a lábamról.
Oktattál szörföt a Kanári-szigeteken, voltál Írországban is, tervezel esetleg visszamenni vagy kiköltözni, valamint mik voltak a legjelentősebb élményeid?
Nem titok, hogy ha választhatnék minden nyáron egy óceán partján élnék egy nyaralóban és naphosszat szörföznék, kiteoznék, télen pedig az Alpok lankáin snowboardoznék naphosszat. Mindeközben, de főként ezek alatt, pedig csak írnék.
Tervezem, hogy visszamegyek a Kanári szigetekre. És ismervén vakmerő természetemet, ez hamarabb meg fog történni, mint gondolnám.
Az egyik leghajmeresztőbb élményem is Fuerteventurán történt, amikor kezdő kiteszörfösként elsodródtam az óceánban. Már jó pár kilóméterre voltam a partoktól és az áramlatok a mintegy 300 km-re lévő Afrika felé sodortak. Biztosra vettem, hogy meg fogok halni. A kite-deszkám elveszett, hatalmas szélvihar kerekedett, így a kiteernyőm össze-vissza cibált. Végül egy vitorláshajó észrevett, aki az óceánról épp a kikötőbe tartott. Ha ő nincsen, már valahol az Atlanti óceán mélyén lennék cápaürülékként.
Mindig is saját vállalkozást szerettél volna létrehozni, ahol szabadon mozoghatsz vagy esetleg a színitanodás évek alatt még vonzott a kőszínház?
Kicsit mindig többre, nagyobb kihívásra vágytam, mint a kőszínház. Ott a művészi énjét éli ki egy színész. Az üzleti oldalamnak is kell a kihívás, így egész életem során a vállalkozói lét vonzott. Mivel a színjátszás is a szenvedélyem szinte adta magát, hogy a kettőt úgy lehet a legjobban ötvözni, ha én csinálok színházat. Abból is valami speckót, amikor nem négy fal vesz körbe és kamu díszlet. Jött a lovasszínház, ahol a természetben játszottunk, kardoztunk, háborúztunk, aztán egy teljesen más környezettel is megpróbálkoztunk. A Balaton közepén, retro vitorláshajón csináltunk kalóz színházi előadásokat. Életem legszebb élményei, amikre mindig boldogan gondolok vissza.
Mesélsz egy kicsit a regényedről, persze spoiler nélkül? Honnan jött a név?
A billegéri név az otthonomból jött. Billegér, az egy hegy Hévíz határában. Mivel ott lakom és rajongok a vadregényes otthonomért, ráadásul annak, hogy „Billegér” szép, dallamos a hangzása, egyértelmű volt, hogy ez lesz a szerzői nevem.
A Delano trilógia öt, Amerikában élő olasz maffiacsalád háborúját mutatja be, mindezt a mai modern korban és fiatalos nyelvezettel. Minden során érezhetőek a filmes tapasztalataim. Pont ezért a műfaját is úgy lehet a legpontosabban megfogalmazni, hogy romantikus akció-vígjáték. Tele van mocskos kis poénokkal, maffiózókkal, nagyszájú szereplőkkel és annyi történettel, izgalommal, ami tíz könyvre is elég lenne.
Mennyire szövöd bele saját magad a regényeidbe, felfedezhetünk-e téged valamelyik szereplőben?
Emma Holloway, a Delano trilógia női főszereplője pont olyan, mint én: eleinte naiv tinédzser, aztán az élettől megkeményedett nagyszájú, vagány nő, aki minden helyzetből kivágja magát. Én az életben hasonló izgalmakat keresek, mint Emma. Mivel a valóságban nem egy maffia családba születtem, nem üldöznek a gengszterek és nyirbálják az embereket körülöttem, nekem másban kell megtalálnom az izgalmakat. Ezért csinálom az extrém sportokat.
Milyen célközönségnek ajánlanád a könyvedet?
Mindenképp 16+ os korosztálynak. Mivel a nyelvezete szabadszájú, a cselekménye pedig helyenként megbotránkoztató, olyanoknak ajánlom, akik nem morgolódva ülnek a villamoson, a mai fiatalok életstílusát bírálva. Mert az egész könyv olyan, mint a mai ifjúság: szemtelen, kekeckedő, de mindenekelőtt szórakoztató.
Mit gondolsz mi a legnehezebb az írói hivatásban?
Eljuttatni egy könyvet addig, hogy megjelenjen. Persze, azért tartott nekem évekig az első regényem publikálása, mert durván maximalista vagyok és úgy akartam belevágni, hogy minden tökéletesen kész legyen. A következő regényeim megjelenési ideje ennek a tizede lesz csak.
Mik a további terveid, hol láthatunk téged legközelebb?
Dolgozom a Delano trilógia második kötetén, hogy idén karácsonykor az is a nagyközönség elé kerülhessen. Emellett egy másik könyvet is írok, ami mellett a Delanok garantáltan kispályások. Nem történetben, hanem polgár pukkasztásban. Ez egy önéletrajzi regény lesz vagy pontosabban fogalmazva egy közvélemény kutatás eredményének feldolgozása. Ha csak rá gondolok nevethetnékem támad. Alig várom!
A honlapodon megemlíted Reményik Sándor Kegyelem című versét, miért fontos ez számodra, miért emelted ki?
Mert hiszek a vers mondandójában. Küzdhetünk, harcolhatunk életünk során köröm szakadtig, de aminek jönnie kell, amit át kell élnünk, amit meg kell kapnunk, az egyszer a miénk lesz.
„Akkor – magától – szűnik a vihar,
Akkor – magától – minden elcsitul,
Akkor – magától – éled a remény.
Álomfáidnak minden aranyágán
Csak úgy magától – friss gyümölcs terem.
Ez a magától: ez a Kegyelem.”
Amit minden interjún megkérdezünk: Hogyan iszod a kávét?
Ez könnyű! Sehogy! Tudom, bűnös a lelkem!
Hogyan jellemeznéd magad három szóban?
Egy lázadó idióta vagyok! Látod? Megmondtam!