Voltam balettben, nem gyakori, a legutóbbi látogatásom óta eltelt harminchét év legalább. Megragadott, akkor nem gondoltam végig, hogy mi, egyszerűen csak magával ragadott – ez úton is tiszteletem fejezem ki azoknak a művészeknek, akiket akkor láttam, és azoknak is akik nagy odaadással dolgoznak a világ bármely balett színpadán, vagy akár csak tanulják ezt – és a hatása alá kerültem. Később gondolkodtam, hogy miért, mi volt, ami ennyire megfogott. Talán a szépség, talán a mozgás végtelen finomsága, a kifejező ereje, a komolyság. Nem, nem ezek, illetve mindezek összességében. A balett színpadi mozgása végtelenül strukturált, a mozdulatok pontosak, van indításuk végrehajtásuk, végük, …
