X. Enemies – avagy Emma története Igen, elérkezett az idő, amikor megosztok veletek egy emléket a húgomról. Hatalmas szíve volt, és sokszor nem látta, hogy az emberek mit tesznek körülötte. Mindenkiről a legjobbat feltételezte. Nagyon hiányzol, sis! Ugyan úgy indult ez a nap is, mint a többi, kivéve, hogy Anna nem piszkált, teljesen normális volt. Udvarias, kedves, mint amilyennek mindennap lennie kellene. Anya sem kérdezte meg, hogy mindent bepakoltam-e, és apa sem sürgetett, hogy mikor mehet már be a fürdőszobába. Annával még mindketten általánosba járunk, ő egy osztállyal felettem, és A-s. Én C-s vagyok. Szerencsére az iskola gyalog nagyjából tíz …
