Uhh! – nyögött fel Elemér, miután kivárta, hogy a lámpa zöldre vált, tempósan átballagott a többiekkel a zebrán és megállt, hogy kiválassza, melyik gyalogúton menjen a parkon át. Uhh! – nyögött fel megint, mert váratlanul félhomályra alkonyodott, a környezetében a szemétláda és a transzformátorszekrény porózussá, de meglepően részletgazdaggá vált, és mintha egy doboz kavicsot ráztak volna folyamatosan a közelében, miközben valami nagy és erős benyúlt a mellkasába, belemarkolt és megpróbálta megemelni. Érezte, ahogy valahol alul sebesen folyik ki belőle az erő, és ahol már nem volt, deres hideg követte és telepedett a helyére. Úgy tűnt, bár nem volt biztos benne, …
