Száz év előtt történt -válogatás régi újságokból –

Azt mondhatnák nincsenek régi újságok, a hir az mindig ma van.

Lehet, de azért csak kíváncsi az ember, mi is történt száz éve. Rövid válogatás korabeli lapokból Róbert Zsófia szerkesztésében.

CSERMÁK ANTALT, a hires hegedű-virtuózról és zeneszerzőt 1820 augusztus első napjaiban, negyven fokos hőségben, három vörösvári vasvillás ember egy megvasalt delinquenssel állított be a pesti megyeházára, egy a vörösvári segédjegyzőtől irt kísérőlevéllel. A levélben meg volt írva, hogy a beszállított ember a község egyik szélső házában kenyeret követelt s midőn elutasították, a szomszéd házakba ment s nem koldult, hanem parancsolgatva követelődzőit. A lakósok megharagudtak, nyakoncsípték s a jegyzői hivatalba vitték. Kihallgatni nem lehetett, mert se magyarul, se németül, se más nyelven nem bírta megértetni magát s a kérdésre, mi a neve, csak azt felelte dacosan: „Sermagg!“ Azon véleményben, hogy ez valami muszka spion, bővebb nyomozás céljából, ezennel beküldetik a vármegyére. Pesti Hírlap, 1913. május 

 

DÉRYNÉ 1820 augusztusában és szeptemberében volt bécsi tanulmányúton a társulatával.

A bécsi tanulmányút igen eredményes volt Déryné számára, mert néhány rövid esztendő múltva ország-világ előtt felülmúlta a német színészeket. Hívták is a német színészet kötelékébe, rendkívül kedvező, bőkezű szerződésekkel. Déryné azonban mindvégig hű maradt a nehéz sorban, száraz kenyéren és hideg vízen tengődő magyar színészethez.

Emlékezéseiben röviden csak annyit mond erről, hogy őt a magyar színészet dajkálta, a magyar közönség szeretetében nőtt nagyra, és a Déryné névnek is magyar nyelven szerzett dicsőséget, ne álljon hát a színlapon a neve így: Madame Déry. Kisalföld, 1971. december
BYRON KIADATLAN KÖLTEMÉNYE. Mint Londonból jelentik, Byronnak, a nagy angol költőnek hagyatékában, régi levelek közt megtalálták a költő egy szép és eddig ismeretlen költeményét, amelynek kulturtörténeti jelentősége van. Mo-t kerül először a közönség elé, még pedig egy szigorúan vallásos irányú újságban, a «Good Words»-ban. Ez annál különösebb, mert eddig épp ezek a kötök riadoztak Byrontól, akinek házasélete nem felelt meg az angol smokkok Ízlésének. A Byron költeményének ez a címe: «A szélhámosság királya* IV. György angol királyt csúfolja ki, akit 1820. augusztus 1-én koronáztak meg a westminsteri apátságban. A költeménynek hét strófája van, de töredék maradt. Ezt azzal magyarázták, hogy mikor Byron a hét strófát befejezte, IV. György “koronázását egy évvel elhalasztották és felcsillant a reménye annak, hogy az elűzött Karolina királynő, kinek Byron pártját fogta, visszanyeri még trónját. Később pedig, úgy látszik, Byronnak már nem volt kedve befejezni a költeményt. Pesti Napló, 1904. július

KILÉNYI DÁVID 1820, aug. 1-jén soproni vendégszereplésén egy «Musikalis Mindenneműben» Shakespeare Hamletjéből elszavalta «ezen esméretes Tűnődést : Lenni vagy nem lenni s olly remekül eltalálta minden szónak s mondásnak kelleti hangját, hogy azzal minden reménységünket fellyül múlta». Hazánkban különválasztott, önálló részként szerepelt a sírásók jelenete Hamletból és nem lehetetlen, hogy mint énekes-számra. Magyar Shakespeare-tár 4. (1911)

JUDENGEMEINDE Midőn a pestiek 1811-ben adóelengedést kérő folyamodványuk alá e Judengemeinde szót írták, a helytartóság meginti őket és figyelmezteti, hogy királyi intézkedések értelmében Pesten nem létezik zsidó hitközség, hanem csakis képviselők vannak, kik a vendéglőbérletet és a czeremóniákat vezetik.

Nem meglepő ennélfogva a városi tanács 1820 aug. 3-iki határozata, mely szerint visszautasítja a pesti zsidók részéről érkező ama beadványokat, melyek aláírásában «von der Pester Judenschaft» szavak helyett a meg nem engedett «von der Pester Juden-Gemeinde» kifejezés fordult elő. Büchler Sándor: A zsidók története Budapesten a legrégibb időktől 1867-ig – Az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat kiadványai 14. (Budapest, 1901)

SZÉCHENYI életének vezérmotívuma egy 1820. augusztus 9-én írott levélben csendül fel először.

A címzett Luisa Thürheim grófnő..”….a haza felette áll mindennek. Hosszú időre elfelejthetjük apánkat és anyánkat, rokonokat és barátokat, ha már nincsenek köztünk, és velük szemben, akkor is, ha még élnek, teljesen idegenné válhatunk – a haza azonban számunkra mindig szent és kedves marad, néki soha sem leszünk idegenek. […] Képzelje csak el azon férfi örömét, aki egy nagy néphez tartozik, és mint annak buzgó szolgája és tagja, embertársait a boldogsághoz és a tökéletességhez közelebb vezeti. Bár ilyen pozíciót mindenütt, minden élethelyzetben, akár ha csak szűk körben is, el lehetne foglalni. Ám ami abban az országban élvezettel történne, azt vért izzadva kellene megtenni. Ért engem? Ah, ne beszéljünk erről, ez mit sem használ.” A közölt levelek közül ez a szöveg dokumentálja először, mi készül ebben az akkor 29 éves huszár- kapitányban, aki a végső konklúzióba ekkor még beleborzad, el is hessegeti magától. A fordulatot a Wesselényi Miklóssal való találkozás (1821) idézi Korunk 2017 (III. folyam 28.)
 

SZÉCHENYI ÉS WESSELÉNYI 1820. augusztus 10-én a világ legsivárabb vidékén, Debrecenben megismerték egymást. Széchenyi huszárjaival állomásozott a városban, és ígéretet tett, hogy Debrecennek tájára se jön többet. Szoboszlai védelmezte Debrecent: „Kegyelmes Uram! Csak halad azért Debrecen.” „Halad a magas mennykőt! Ti debreceniek, a töltött káposztába a zsír közé néhány darab vaníliái dobtatok, s püspökötök mondja: íme, a finom, a gyönge, fűszeres étel! Ilyen a ti műveltségetek!”

A báró és a gróf tehát megismerték egymást, de naplójukban egyikük sem említette a találkozást. Majdnem egy negyed évszázadot kellett várnunk arra, míg végre Wesselényi egy újságcikkben tudtunkra adta, hogy 1820 Lőrinc napján találkoztak. Később több krónikás is írt a debreceni napokról, de csak azt tudjuk, hogy bemutatkoztak, vadásztak, lovagoltak, bizonyíthatóan beszéltek a zsibói ménesről, és végül megegyeztek abban, hogy Széchenyi meglátogatja Wesselényit – lóvásárlás céljából. Látó, 2003 (

SIMONYI ÓBESTER

A kapitánynak jó füle van a nép hangjában megérteni a népet és magyart. Mert a következő évben századának lakomát rendez a Nagyerdőn, és erről megint csak ilyeneket ír naplójában 1820. augusztus 6-án: „Engem lelkemig ellágyít, ha valami hazait

látok. Egy hegedű, egy cimbalom, de még egy bőr- duda is úgy elbájol, hogy szinte könnyekig megindít. Egy népnek eredeti jellegét sohasem kellene megváltoztatni, vagy éppen kipusztítani. Olyan ez, mint a fognak a zománca.”

A kapitány német nyelvű naplójában magyarul írta be a huszárok nótáinak ilyen címeit: Pendelrázó; Csípd meg, bogár; Egy kis kenyér, egy kis só — oder — Tarka kukoricaszár; Kotsmárosné, gyújts világot; Megy a barát a malomba; Ma van Jakab-nap… Simonyi József naplója

 

KEATS írja Shelleynek 1820. augusztus 10-én :„An artist always serves Mammon.” , azaz: A művész mindig Mammont szolgálja. Nagyvilág, 2001 
A ZUGSPITZET, Németország legmagasabb csúcsát, a, 1820. aug. 27-én sikerült első Ízben megmásznia Kari Naus hadnagynak, Turistaság és Alpinizmus, 1921