Nem minden papsajt

A szív útjai

Bakonyi Károly, a Földművelésügyi Minisztérium fogalmazója 1903-ban határozta el, hogy Petőfi Sándor János vitéz című elbeszélő költeményéből színdarabot ír. A magyar irodalom egyik legismertebb művére azután esett a választása, hogy egy évvel korábban sikereket ért el a Bob herceg című operett megalkotásában való közreműködésével. Az operett verseinek megírására Heltai Jenőt kérte fel, aki eleinte vonakodott a feladatot elvállalni, majd Petőfi költészetéhez méltó dalszövegekkel segítette az operett elkészültét. A szövegek megírásához Petőfi versein túl Kriza János Vadrózsák című népköltészeti gyűjteményét is alapul vették.

Az elkészült szövegkönyvet Beöthy László, az éppen megalakult Király Színház igazgatója nagy örömmel fogadta, és előadásra alkalmasnak találta. Már csak találni kellett valakit, aki a szövegkönyvhöz megírja a hozzá illő sikeres zenét, mely által a darab kerek egészet alkothat. Először Sztojanovits Jenő kapta meg a feladatot, akinek korábban bemutatott Csárdás című balettje osztatlan sikert aratott. Sztojanovits viszont túl lassan dolgozott, és az állandó sürgetések hatására végül visszalépett a megbízástól. Ekkor került képbe Kacsóh Pongrác, aki Csipkerózsa című zenés játékával hívta fel magára a szerzők figyelmét. Kacsóh gyorsan haladt a munkával, az első három dallal pár nap alatt elkészült, de a teljes mű megzenésítése is kevesebb, mint öt hónap alatt kész lett. Egyes dalok és motívumok a Csipkerózsából kerültek át a János vitézbe, de sok, eredetileg is a János vitézhez írt dal született. Az elkészült dalok újabb szövegek írására is ösztönözték Heltait, akinek versei végül teljesen összeforrtak Kacsóh zenéjével. A zenei nehézségeken Hackl Lajos segítségével, tanácsaival jutottak túl. A mű 1904. augusztus 20-án elkészült, és majdani bemutatóját várta.

Beöthy László a sikeres előadásban gondolkodva Takács Mihályt, az Operaház művészét szerette volna Kukorica Jancsi szerepében látni, míg Iluska és a francia királykisasszony szerepét egyaránt Fedák Sárinak, a kor ünnepelt primadonnájának szánta. Számításait keresztül húzta, hogy Fedák Sári a szövegkönyv elolvasása után inkább a főszerepre, azaz Kukorica Jancsi szerepére vágyott. A színigazgató nem akart ellenkezni rajongott primadonnájával, ezért a szerepet neki adta. A színház ruhatervezője, Csepreghyné Rákosi Ida a népszínmű pásztorruhája helyett egy kivarrott, zöld szűrt, egy gyöngyökkel gazdagon kirakott lajbit, egy rojtos ujjú bő pásztoringet, rámás csizmát és árvalányhajas kalapot álmodott a szerephez. A női főszerepet végül kettéosztották, így Iluska karakterét Medgyaszay Vilma, a francia királykisasszonyt Szamosi Elza formálhatta meg. A gonosz mostoha bőrébe Csatai Janka bújt, Bagót Papp Mihály alakította, a francia király szerepét pedig Németh József játszotta. A darab rendezője Bokor József lett, a zenekart Konti József vezényelte.

A bemutatóról elismerően írtak a korabeli kritikák is. Egyenesen a magyar operett megszületéséről beszéltek, míg Kacsóh Pongrácot a műfaj megteremtőjeként ünnepelték. Az újságírók kiemelték Bakonyi Károly érdemeit, amiért hű maradt az eredeti mű szelleméhez, és az elbeszélés gazdag cselekménysorából egy pergően érdekes színdarabot írt. Kacsóh Pongrác zenéjét korszakos jelentőségű és értékes muzsikának titulálták. Az eredetileg az operett műfajába sorolt művet már a kezdetekkor is többen dalosjátéknak, illetve vígoperának nevezték. Egyfajta sajátos magyar stílus létrejöttéről is szóltak az írások.

A bemutatót követően megszakítás nélkül 165 alkalommal játszották a darabot táblás ház („minden jegy elkelt” táblával) előtt a Király Színházban, összesen pedig 689 alkalommal került itt színre. A premiert követő néhány hónap alatt huszonkilenc vidéki színház vette meg az előadás jogát, a vidéki primadonnáknak még János vitéz-versenyt is tartottak. A siker példátlan volt.

Így esett, hogy a kor ismert írója, Molnár Ferenc is megtekintette a darabot. És megkapta érte „méltó büntetését”…

„Úgy kell nekem! – mondta Molnár Ferenc – Megérdemeltem!… mindig utáltam az operettet, nem is néztem meg jószántamból soha egyet sem, de ez a zseniális számtan tanár, ez az őrült Kacsoh Gráci addig nyaggatott, hogy nézzem meg a János vitézét, amíg engedtem, hogy elcipeljen… Volt egy tündéri, édes, nőies kis nő, aki Iluskát játszotta: Medgyasszay Vilma. Igazán bűbájos volt!… És erre én […] feleségül veszem a Kukorica Jancsit!”

Forrás: Wikipédia, Pim.hu

Szerk. : Barta Ferenc