színes avar
lábam előtt
napfény
hátam mögött
sündör macska
szalad elém
kattogó hangján
enni kér
koszos vagy
mondom
– megint
és megsímitom
háromszög fejit
elnézem
ahogy lassan
elsuhan
a napfényes őszben
itt volt
vagy álmodtam
nem tudom én sem
….aludj csak
vigyázom álmod
vigyázlak…
s szerelmem
paplanként
terítem rád…
vackolj
mélyen alája
süllyedj csodákba
miket az
álom nyújt
s ha a reggel
új napot gyújt
veled
mozdulok
a
szerelemre…
egymásra
esnek
sűrűn
a cseppek
egymás hátán
leperegnek
s illatokat
sodor a szél
fázós
ázott
madarak
bújnak
a bokrok
tövébe
s egy elgázolt
macska
úgy tesz
mintha élne
szép
ez
a kettőnk
közt
kivájt
éjszaka
amikor
egyedül
megyünk
haza
s amikor
betesszük
az ajtót
magunk
után
fojtva
vesszük
a levegőt
a másik után
aztán
amikor
az ajtóból
visszafordulunk
és félúton
egymásba
rohanunk
kivágott
fákon
énekelnek
halott
Szalai Ria
