Pilinszky

J ónak lenni minden emberhez, 
Á radt a vágy meghasadt szívedből.
N em lehet mégsem, szálka létünk
O lykor a másik húsába szúr.
S írva kapunk mégis feloldozást. 
 
Franc Prox
 

Dr. Császi Zsüliet: Futó-zápor

Zavarba ejt ez a szélcsend

ilyenkor a tücskök sem zenélnek

az udvaron mosatlan bográcskészlet

és egy pohár jeges tőlem kérdez

izzadok mikor visszakérdez 

holt-időben számonkérően

az óra mutatója a forróságba olvad

opálos a levegő de pótolhat

a telihold ahogy megálmodtad

Zavarba ejt ez a szélcsend

az éj derekán átbillent

a forró fekete illata serkent

égi dörej és futó-zápor

még mindig messze távol

az óra mutatója a forróságba olvad

opálos a levegő de pótolhat

a telihold ahogy megálmodtad

 

 

 

 

Cinke

Ki tudja mennyi tartalék van kiben

Mennyi barnaság a hajában

Mennyi fény a szembogarában

Ki tudja, mennyi maradék van kiben

Két karéj vagy csak egy

Kis vajjal, egy fél szelet szalámi teával

Vagy lekvár egy csipet, szilva, vagy talán barack

Ősszel vasárnap reggel, ha deres a teraszkorlát

Ahol a cinke ült nyáron

Ki tudja mennyi idő marad ahhoz, hogy megbeszélhessem,

Hogy a holnapi napfelkeltét meg kell –e érnem

Ki tudja, ki mit akar még csinálni, ülni csak vagy nézni,

vagy ugrani egyet egy lépcsőről felfelé, hogy elérje azt, amire vágyott

Ki tudja ki mire nem vágyott tavaly, vagy tavalyelőtt

Talán csak fél karéj kenyér meg egy kis szalámi, ennyi maradt

Teraszkorlát fáján cinkenyom

Elég, már elég, hogy holnap mi lesz, számit e?

freez

Dr. Császi Zsüliet: Ideiglenes lakcím-

- Változás

Hiányzik a hajnali diákcsíny

mikor a reggel babarózsaszín

a szülinapi tortámról a tejszín

a habos-babos felszín

sebaj, gyorsan elfelejtik

 a felejtés is hiányzik

Hiányoznak a részeg szavak

az áttörhetetlen tűzfalad

a hideg telek és a régi havak

az év-szakok is hiányoznak

Hiányzik a pezsgős élet

a merész féktelenség

és a védtelenség

amikor a világ becézget

mikor senki sem téved

mikor mindezt csak mesélted

a fájó őszinteséged

szeretnék rendetlenséget

és hogy minden megtörténhet

Hiányzik hogyha eltévedek

folyton vissza is tévedek

elveszítesz és segítesz

játék a tűzzel, ami összetűzdel

A parázs vihar hiányzik

az elégett avar elázik

Hiányzik a hiányérzet

Hiányoznak az elillanó

rézsúton átszűrődő

fenyő toboz- illatok

Most hiányzik a páros rím

de már ez sem számít

a nap narancsrózsaszín

és hiányoznak a hullócsillagok

ami alatt úgy szerelmesen izzadok

állandóan az állandó hiányzik

hiányzik a postaláda és a jogcím

még üres az új fejezetcím.

 

 

 

 

Mered- e azt mondani beee?

Mered- e azt mondani beee?
Kiölteni nyelved a világra, nem törődve azzal mi lesz.
Mi lesz majd holnap, vagy délután, nyelvedre ütnek-e,
nem mézes bottal,
vagy megcsípik csipesszel, hogy
ne tudd másnap és másnak is mondani: beeeee!
Vagy nem mered.
Nem mered mert nem akarod,
Mert bölcs vagy és megfontolt, mindennek alapos tudósa
Ki mérlegel esélyt és latol papot, hitet, igét és ígéretet.
És hisz, feltétel nélkül és visszavonhatatlanul, rendíthetetlenül,
fekve, állva, térden és minden iszony- viszony között.
Vagy ígér maga is reményt, ’mivel elmúlik majd a fájdalom, a nehézség és a kő
mit ásód fordít ki a rögös földből arannyá vál’, ha eljön az idő,
hogy megjöjjön eszed és lásd, hogy arany, ő.
Nem mered,
mert nem szeretnéd, ha elvennék szavad,
hiszen a szóra szükség lesz még holnap is.
Őrizni kell, nem fecsérelhető, nem cserélhető,
adott és kapott szavak meg nem másíthatók.
Igy gondolkodsz azon, melyik a helyes idő,
amelyen éppen alkalmas lesz azt mondanod beeee.
Csak el nem szaladjon fürge lábán az alkalom
és pillanat, ami után csak botorkálhatsz vakon
és süketen, hiszen az idő kijátssza a gondolatot, elsuhan,
te meg maradsz és már eszedbe se jut mi is volt a szó mit elvettek előled,
mint megrakott tálat, gyümölccsel terhesen,
elfelejted mit is akartál ezzel az egésszel, míg a szőlőt szemezgetted,
valaki furcsán béget itt,
vagy ott.
Nem is akarod, miért mondanád, neked jó igy
nem érdemelsz egy rímet sem,
ha jó, hát jó.
Legyen neked.
Legyen majd holnap is, és azután és még egy nap, amig áll a világ,
Reméld, hogy igy marad, nem változik, megdermed,
Csontvázán a hús örök időkre megáll, és mosoly sem lesz törékeny foszló pókháló fonta
tegnapi, padlásjárta csorba tükör.
Reméld, mit tehetnél mást?
Kire nyelvem nyújtanám, nem kérdezem,
Nyelv nem nyelvelhet önmagával soha,
Bár egy kis elmélkedést megérdemel,
egy sóhajnyi idő rászánható,
hogy megfordulhatna- e a szó,
a környezet lehet e változó
vagy valóban igy telik el az életem
Nem mered, mert nem mered.
Mert gyáva vagy, mert három gyerek várja apját,
és a vacsorát.
Rád nem haragszom, a gyereknek enni kell.
Nem vagy gyáva, ha mondanák, mondanád te is.
Másnak lesz a dolga kezdeni.
Nem mered?
Hát nem mondhatom helyetted,
csak magam,
én mondhatom.
Tessék nesze:
-Beeeeeee!
 
freez

Solyka Angi: Nehéz a kereszt

Fejedet töviskoszorú szúrja
Válladon már eleven a seb.
A Golgotán felfelé görnyedve haladsz,
Egyedül cipelve súlyos a kereszt.

Vas szögek hasították húsod
Ajkadat marta az ecet.
A dombetetőn, latrok közt állva
Istenem, nehéz a kereszt.

Domb alján körül a néped,
Katonák gúnyolják neved.
Imák szállnak, föl a magas égbe
Jézusom, de súlyos a kereszt.

Mária térdel, s imát rebeg sírva
Szeméből könny- patak lassan csörgedez.
Egyetlen fiáért Istenhez könyörög,
Lelkét megtiporja a nehéz kereszt.

Villámlás cikázik át a magas égen
Mennydörgés dördül, s sötét este lesz.
Hirtelen elhalkul minden madár hangja
S a néma döbbenetben ott áll a kereszt.

Bevégeztetett, suttogja még halkan
A magasságos égre fájón néz szeme.
Feje előre dől, csontjai roppannak
Drága vére ömlik, s megpihen szíve.

Bűneinkért halt meg, az ártatlan bárány
Értem és érted tette, értünk szenvedett.
Hogy megértsük hát végre, az Isteni áldást
Hogy van feloldozás, ha súlyos a kereszt.

“Harmadnapra, halottaiból feltámada, felmén a mennyekbe, onnan lészen eljövendő ítélni eleveneket és holtakat…”

Kovács Ibolya – Névmások

én az az én vagyok

aki te szeretnék lenni

s te vagy az az én

aki én marad akkor is

ha tenek tartják

s neked én az a te vagyok

kinek énsége kicsi és

szánnivaló

de akiben ott van

azért egy szép

tündöklő te is

s ha én te lennék

és te én

feloldódnának a névmások

s gyönyörű kínban

megszületne a mi

de nem lehet

így én maradok énnekem

énségem egyetlen társa

s te megtartod külön

teséged mindörökre

 

Ó.Kovács Ibolya

 

 

Fotó: Imre Dóra

Hajnali vers

éjszaka, fél három felé

 

pozsgás ujjammal fúrok lyukat a földbe

nem jó szerszám, hajítófát sem ér

de nem bánom, csak túrok körbe-körbe

gyenge körmöm mellett kiserken a vér

 

harapás nyomom saját karomban sajog

és félek a haláltól gyakran percekig

egy lóval cserélnék zablát, min rághatok

de csak a kék neon mi idegemen perceg itt

 

hamvas és bársonyos szavakkal szám dadog

egy bányamély gondolat zaklat, háborít

ha kimondom százszor, vétkes nem vagyok

eltűnnek az álmok, és vérem nem veszik

 

freez

 

Varga Bettina: Zagyvaság

 

Érdekes, érdekes

a fejembe a zagyvaság

néha közhelyes,

de édesség.

 

Ragadva ragad

a fogamba mélyen tapad,

kuckózva telepszik,

csodabogár.

 

Kellemes, kellemes

a széllel haladva,

propelleres,

tehetetlen.

 

Születve születik,

nem szól a fülemig,

megjelenik,majd

halkan elhal.

 

Feltűnik, feltűnik,

nem várva érkezik,

megterítek szépen,

kockacukor.                                        

Solyka Angi: Sötét magány

Szomorúság s árnyék vonta be a fákat
A Gecsemané kert csendje sikoltozott.
Némán álltak körüle a bokrok
Lélekből sóhajtva, Ő csak imádkozott.

Egyedül borult némán, le a földre,
Arca megtört, könnyei hullanak.
Lelki viaskodás virít messzi róla
Karjai, vállai bánattól roskanak.

Magára maradt, ki mindenkin segített
Ki meggyógyított bénát és vakot!
Egyedül, elhagyva, magányosan, némán.
Kifosztva állt ő, ki mindig csak adott.

Követői sehol, messzebb alszanak már
Hiába igértek, gyenge az akarat
Vele imádkozni egy sem maradt ott, lám
nincsenek tettek, csak az üres szavak.

Mozgolódás támad, kemény léptek döngnek
katonák érkeznek, mint vérre vágyó vad!
Judás is velük van, mosollyal közelít
S Jézus arcára áruló csókot ad.

Megkötözik kezét, rabosítva viszik
Helyében a csönd és sötétség marad
S kakas ébredéskor, istennek báránya,
Még egy tanítványod, Péter is megtagad.

Ezt követően a katonák elfogják, elviszik, Pilatus elé állítják. Majd keresztre feszítik.