Írta: Brunner Tamás – A Bélteki Csajok Közösségépítő Egyesület részére
Szereplők
Kondás Kiss János vagy András – gyakornok a Hivatalban – Izabella önjelölt vőlegénye
Keserű Izabella – patikus kisasszony
Édesapja, Keserű Estván – elöljáró
Hordó Frigyes – kijelölt vőlegény
Gőz Franciska –bejárónő – fiatal leány
Elemér – Franciska udvarlója
Potyka rendőrtizedes – Franciska nagy barátja
Filléres – boltos és bajkeverő
Hortenzia – naiv vénkisasszony – tanitónő
Perge – a pap
Kikiáltó – egy vagy több – 2 fő
A történet
Keserű Estván a lányát férjhez adja, ha törik, ha szakad, az általa kiszemelt udvarlóhoz – aki egy tökfej – de a család igen gazdag. Keserű Izabella csak szomorkodik meg kókadozik a patikában, ahol dolgozik. Nem régen érkezett vissza a faluba – itt született – a tanulmányok alatt a városban megismerkedett Kondás Kis Jánossal – aki beleszerelmesedett és eljött utána a faluba, a hivatalba gyakornoknak – titokzatos fiú, róla még kiderülhet egy s más.
Első kép
A kikiáltó elmondja, hogy mi az alaphelyzet, hogy a leányt akarata ellenére férjhez kényszeríti az apja, a szomszéd falu nagygazdájának elég buta és csúnya fiához. A lány nem akarja a házasságot, így csak sorvadozik a patikába és sóvárogva gondol a városban hagyott szerelmére, és rendszeresen összecseréli a gyógyszert, amitől a köhögős Julcsának elmúlik a gyomorégése. De van remény – bár a lány ezt nem tudja, de beállít a falu hivatalába a fiú és munkát keres. Meg is kapja, ábácébe kell rakni az elöljárónak érkezett alig hatvan éve gyülekező leveleket. Nem jut ki a levegőre, így nem láthatja a szerelmét.
Kikiáltó I. Kedves nagyérdemű publikum
Itt látható ma este a szívnek meghasadása hat képben
Szomorú történet egy leányról és egy fiúról, akiket összerendelt a sors – de szétválasztott a zord atyai akarat.
Kikiáltó II. Íme leány: Keserű Izabella az ő neve, és nagy boldogtalanságban üldögél a csendes patika kriptai félhomályában, hogy ellássa gyógyírral a falu népét, miközben saját szívét nem gyógyítja semmi, csak majd a halál mire vágyik most oly erősen.
Kikiáltó I. Íme az ifjú, kinek hat falu szerte híres kackiás bajuszán elcsúszik a nap, tükörfényes csizmáján seggre esik a légy- már tisztesség ne essen szólva – de igen fajin legény. Orczája rózsás, haja bongyor, dereka egyenes, egy dalia, akinek nem nyomja a vállát más, csak elfacsarodott szíve bánata, ha Izabellára gondol. És mindig reá gondol, miden órán, minden percen csak őutána sóhajtozik (a szavak direkt ilyenek, így is kell kimondani, jellemzően végig tolva, mint egy kikiáltó).
Kikiáltó II. És ímé az apa! Keserű Estván az ő neve, kinek zord szívét nem lágyíthatja meg semmi, kinek füle tele az arany csengésével, szíve a pálinkafőző rézelejével, a lelke – na lelke az nincs neki egy csepp se – de van elhatározott akarat, hogy a lánya hozzá menjen Hordó Frigyeshez – akinek apja mindazt birtokolja, amit ő csak szeretne. A fiú lába görbe, karja gyenge, orra nagy – de járt három iskolát, amikor megtanulta, hogyan köszönje meg a pofont, amit kap.
Kikiáltó I. És most hallgassuk ahogyan keserű Izabella elpanaszolja szíve bánatát a szobalányának:
Bejönnek a nevezettek.
Franciska Jaj kisasszony, hát adja ide azt üveget! Mit akar vele?
Izabella A Kófic lány kért köhögéscsillapítót, azt keverem.
Franciska De jó, hogy oda nem adta neki, hashajtó ez, lelkem. Bár, ha meggondoljuk.
Izabella Mit beszélsz te fruska, honnan értesz te ehhez?
Franciska Ide van írva látja? De nem látja, mert könnyes szeme. Hát kisasszony mondja mi az a nagy bánata?
Izabella Meghalok. Meghalok mielőtt háromszor megtelik a hold. Mielőtt kettőt kukorékol a kakas, mielőtt elszárad a kukoricacsuhé.
Franciska Ez mind egyszerre?
Izabella Hát amelyek előbb vagy utóbb bekövetkezik, az be is fog következni és rám következik a sötét némaság, amire semminél nem is vágyik jobban szívem.
Franciska Azt a teremburáját magának kisasszony, még az kellene, hogy itt lehelje ki a lelkét a pult mellett, és nyúljon ki a padlaton.
Izabella Pedig végem van érzem én erősen. itt sajog nekem a lelkem (a hasára teszi a kezét).
Franciska Az ottan a gyomra, csak éhes lehet.
Izabella (kezét feljebb emeli a kebeléig) Nem kívánok én enni se inni semmit, ételem a szomorúság, italom abánat (ez így egyben mondandó itt).
Franciska Abánat a bánat. Még hogy itala a bánat. Ilyen beszédet meg ne halljak. Csinos leány maga, minden ujjára kap tíz legényt is.
Izabella De nekem csak egy kell, (mutatja felemelve a mutatóujját) csak egy, senki más.
Franciska És ki az a legény, akiért ennyire epekedik.
Izabella Királyfi ő, herceg, daliás, csinos, ékesszóló.
Franciska Beszélt is vele.
Izabella Még nem – de nem lehet más, aki ilyen szép az okos is.
Franciska Az már igaz, ezek párban járnak, itt van az én Elemérem, az csúnya is buta is, de mégis csak az enyém, én meg az övé leszek, nem állhat közénk senki.
Izabella Én pedig táncolnék az esküvődön, de meghalok addigra az bizonyos.
Franciska Hacsak éhen nem! Majd én kitalálok valamit. Tudja hol a fiú?
Izabella Nem, nem láttam mióta eljöttem Debrecenből, ott sem tudtam hol lakik.
Franciska Hát hányszor találkoztak?
Izabella (mutatja a kezét és visszaszámol, marad egy) Eccer! De akkor nagyon!
Franciska Nahát, és mi a neve?
Izabella Kondás Kiss János az ő neve. Az enyém meg a mélabú.
Franciska Méla bú, méla, arra ott az Elemér. Ne búsuljon kisasszonyka majd én kitalálok valamit. Most jöjjön, csinálok magának fagylaltot.
Elmennek.
Kikiáltók jönnek vissza.