Edit Content
Click on the Edit Content button to edit/add the content.

Imre Dóra – Feneketlen kút

Feneketlen kút a lelkem

Benne vannak negyvenketten

Sok ember a vizet hordja,

Hogy színültig legyen hajnalra

Aztán viszont jön a bánat

Mert reggelre mind kiszárad

 

Feneketlen kút a vágyam,

Benne rekedtek egy páran

A kút, amely mindig szomjas,

Vigyázz, mert megbotolhatsz

 

Mindent elnyelő örvény a lelke,

Éhezik a magán kívülre

Legyen az tárgy, dolog, ember

Megtörtént ez már ezerszer

 

Vágy az önmagán kívülre

Vágy a többletjelentésre

Elhagyni az E/1-et

Hogy veled együtt útra keljek

Belőled írjak történetet

Te adod majd az ihletet

 

Magammal nem lehet már bírni

Erről már nem tudok írni

Vágyam egyre többet akar,

Majdnem mindent el is takar

 

Segítséged nagyon kedves,

De ha az óra üti az egyet

Véget ér a varázslat,

Az örömöt felváltja a bánat

 

Holnap madárdalra vágyom,

Dalolni minden egyes ágon

Holnapután elutaznék,

Minden embert megismernék

 

Tegnapelőtt veled voltam,

Benned tényleg feloldódtam,

Szerdán megáll a vágy, a szándék

Hónapokat átaludnék

 

Isten óvjon, ha felkeltem,

Rohanok át az úttesten,

Megérinteni ki látott,

Felfalni az egész világot

Mikor leszek már eltelve,

Hatalmas a vágyam szennye

Mikor azt hiszed, hogy teljes,

Akkor jön a veszedelmes,

 

Reggel felkelsz, jön az érzés,

Ismered már a miértjét

Túlcsordul, majd kiszárad

Reggelre a színét sem láttad

 

Javítsátok meg a kutat,

Engedje el a vágyakat

Ne vágyjon sose többre

Ne vágyjon magán kívülre

Ne vágyjon még egy emberre

Ne vágyjon megértő fülre

 

Imre Dóra